A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A budapesti evangélikus egyházmegye presbiteri gyűlésén az egyház és a politika egymásra hatásáról, a zsidó áttérésekről folyt nagy vita. | Raffay Sándor püspök és Onni Talas finn követ Nagytarcsán fölavatták az első evangélikus népfőiskolát, a Tessedik Sámuel Evangélikus Missziói Intézetet. | Kárpátaljára bevonultak a magyar csapatok. | Kihirdették az 1939:II. törvénycikket A honvédelemről. 9. §: teológusokat csak hivatásukkal összeférő kiképzésben lehet részesíteni; 42. §: a papjelölteknek besorozás esetén csak póttartalékosi szolgálatot kell teljesíteni; 88. §: a lelkészi szolgálatot teljesítőket mentesítették a honvédelmi személyes szolgáltatások alól; 95. §: a beszállásolás alól mentesültek az istentiszteletre szánt helyiségek, a női zárdáknak belső elzárás által elkülönített részei; 99. §: dologi szolgáltatás tekintetében a klerikusok kedvezményeket kaptak. | A bíborosi testület a harmadik választási menetben 61 szavazattal, E. Tisserant bíboros ellenszavazatával Eugenio Pacelli bíboros államtitkárt választotta meg pápának, aki a XII. Pius nevet vette fel. | Megnyílt a magyar református egyház V. budapesti zsinata. → június 30., szeptember 6–7. | Budapesten megalakult a Katolikus Leánykörök Szövetsége (KALÁSZ). Ekkor a mozgalom 1400 egyesületben 60 ezer tagot számlált. Vezetője: Luczenbacher Rita. | Márton Áront Kolozsvárott a Szent Mihály-templomban püspökké szentelték. | Elhunyt XI. Pius pápa. | A budapesti Református Teológiai Akadémia dísztermében több száz paraszt-, munkás- és diákfiatal gyűlt össze. Találkozójukon hangzott el Ravasz László püspök emlékezetes előadása A nagy szakadék címmel. |