A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megalakult a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája (MIPI) a kongresszusi, ortodox és status quo ante hitközségeket magában foglaló országos irodáknak és a cionisták közös szerve. Célja: a zsidótörvényektől sújtott zsidóság lelki és szociális felkarolása. | Tasnádi Nagy András igazságügy-miniszter, mint a szövetség országos elnöke, fölavatta a Bethlen Gábor Szövetség új helyiségét és diákotthonát Budapesten, a Semmelweis u. 17. szám alatt. | Megalakult a Magyar Református Munkásszövetség. | XI. Pius pápa Márton Áront, a kolozsvári Szent Mihály-templom plébánosát, kolozs-dobokai főesperest és kanonokot a gyulafehérvári (erdélyi) római katolikus egyházmegye megyéspüspökévé nevezte ki. | Megjelent a Korunk Szava VII. évfolyama 24., egyben utolsó száma. → 1939. január 16. | Kovács Sándor püspök fölszentelte a tatabányai új evangélikus templomot. | Az Unitárius Egyház Igazgató Tanácsa új területi beosztást rendelt el: az eddigi négy egyházközség mellé négy szórvány-egyházközséget szervezett, s ezek élére megbízott gondozó lelkészeket állított. | Budapesten a Gellért Szálló márványtermében fölavatták a magyar Luther-serleget. Az ünnepségen számos politikus, világi és egyházi előkelőség jelent meg. | A Kassára bevonuló Horthy Miklós kormányzó előtt Csárszky József, a kassai püspökség apostoli kormányzója tolmácsolta a magyar és a szlovák hívők hódolatát. | Csernák Béla nagyváradi lelkipásztor, a királyhágó-melléki egyházkerület főjegyzője fölszentelte az erdélyi Boksánbánya reformátusainak új templomát és harangját. |