A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megindult a Magyar Munkásifjú című lap, a Katolius Ifjúmunkások Országos Egyesületének (KIOE) közlönye. Kezdő példányszáma 9000 volt. | Meghalt Griger Miklós bicskei plébános, országgyűlési képviselő, kereszténydemokrata legitimista politikus. | Barcza György vatikáni magyar követ tájékoztatta Eugenio Pacelli bíborost, vatikáni államtitkárt a szlovákiai magyar papság főbb kívánságairól. (A meglévő egyházmegyei határok további fenntartása, az újonnan alapítandó érsekség segédpüspöke magyar nemzetiségű legyen, minden olyan egyházmegyében, ahol legalább 15 magyar plébánia van, vagy legalább 35 ezer magyar nemzetiségű hívő él, magyar vikáriátusokat létesítsenek.) | Meghalt Payr Sándor evangélikus teológiai tanár, egyháztörténész. | A Kálvin János Társaság négyszáz vidéki és budapesti résztvevővel országos falupolitikai nagygyűlést rendezett, amelyen megjelent a református egyház két elnöke, Ravasz László püspök és Balogh Jenő főgondnok is. | Hat taggal Máriapócson megnyílt a bazilisszák noviciátusa. | Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás megszervezte Esztergomban a Szent Anna-plébániát és a Budapest kelenföldi, valamint a Szent Gellért-plébániákat. | A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetsége (KIE) Balatonaligán üdülőtábort nyitott. | Győrben fölavatták az első magyar újságíró, Ráth Mátyás evangélikus lelkész emlékművét, egy kőből faragott, díszes utcai fáklyakutat. (Ráth Mátyás volt az első magyar nyelvű újság, az 1780–83-ban megjelent Magyar Hírmondó alapítója és szerkesztője.) | A magyar református egyház IV. budapesti zsinatának hetedik, befejező ülésszakán szigorú fegyelmi büntetéseket léptetett életbe a reverzálist adók ellen, tiltakozott a keresztnek református templomokra illesztése ellen. |