A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A keresztyén testvérgyülekezetekhez tartozó Kiss Ferenc Az evangéliumi mozgalmak értelme és az államhoz, valamint az egyházakhoz való viszonya címmel emlékiratot nyújtott be a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba a szabad vallásgyakorlat érdekében. (Akciója eredménytelen maradt.) | Kihirdették az 1936:XI. törvénycikket A családi hitbizományról és a hitbizományi birtokról. I. fejezet, 22. §: „Ha a hitbizományi kötöttség alól felszabadult ingatlanokat dologi kegyuraság terheli, s azokat akár a részesedésre jogosultak közötti felosztás (12. §.), akár földbirtok-politikai célra szükséges elidegenítés (20. §.) során eldarabolják, az egyes ingatlanrészletek tulajdonjogát csak akkor lehet a szerző fél nevére átírni, ha az érdekelt egyház nyilatkozatával igazolják, hogy a kegyúri terhek viselése vagy megváltása kellően biztosítva van.” Vita esetén a VKM dönt. 30. §: a hitbizományi kötöttség alatt maradó vagyon utódlásából ki van zárva az ünnepélyes szegénységi fogadalmat tett szerzetes. | Az Evangéliumi Világszövetség magyar munkabizottsága Budapesten megalakította a Magyar Evangéliumi Szövetséget. Főtitkára a baptista Somogyi Imre lett. → 1937. november 19. | Meghalt Turi Béla esztergomi prelátus kanonok, több cikluson át a keresztény párt nemzetgyűlési, majd országgyűlési képviselője, a Szent István Társulat alelnöke, az Alkotmány, 1920-tól a Nemzeti Újság felelős szerkesztője. | Elhunyt Székely Ferenc, 1892-től a Belvárosi Takarékpénztár vezérigazgatója, 1919-től a Pesti Izraelita Hitközség, 1927-től a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet vezérlőbizottságának elnöke. | A katolikus püspöki kar konferenciája megtárgyalta a magyar Actio Catholica végleges ügyrendjét és szervezeti fölépítését. | Újszászy Kálmán, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia professzora és Szabó Zoltán, a gyakorlati teológia rendes tanára vezetésével megkezdődött az első népfőiskolai tanfolyam Sárospatakon. | A Fejér vármegyei Martonvásáron Shvoy Lajos megyéspüspök engedélyével megindult a Katolikus Leánykörök szervezése. (Később ebből fejlődött ki a Katolikus Leánykörök Szövetsége, a KALÁSZ.) Vezetője Luczenbacher Rita. → 1939. február 12. | XI. Pius pápa Grősz József c. püspököt, győri kanonokot szombathelyi apostoli kormányzóvá nevezte ki. | Az 1935. évi földbirtok-statisztika szerint a latin szertartású katolikus egyháznak 862 704, a görög szertartású katolikus egyháznak 14 590, a református egyháznak 102 755, az evangélikus egyháznak 21 055 kat. hold, az unitárius egyháznak 302, az ortodox egyháznak 3711, az izraelita vallásfelekezetnek 1194 kat. hold földbirtoka volt. |