A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Horthy Miklós kormányzó jóváhagyólag megerősítette a Magyarországi Ágostai Hitvallású Evangélikus Keresztyén Egyház 1934. november 10-én összehívott III. országos zsinatán alkotott I. törvénycikket a zsinat kiegészítéséről. | Meghalt Faragó Bálint református tanár, egyház- és iskolatörténész. | Az Esztergom főegyházmegyei cenzor engedélyezte a Vigilia c. negyedéves katolikus folyóirat megjelenését. | A Magyarországi Evangélikus Egyház fiúgimnáziumai: Aszód, Békéscsaba, Bonyhád, Budapest, Nyíregyháza, Sopron, Szarvas; leánygimnáziumai: Budapest, Kőszeg, Nyíregyháza; tanítóképzői: Miskolc, Sopron; tanítónőképzője: Szarvas; polgári leányiskolája: Aszód. | Budapesten megindult a Református Élet című egyháztársadalmi hetilap. | 1934-től 1938-ig évenként ötször jelent meg Budapesten a Magyar Kálvinizmus, szigorúan konfesszionális irányú tudományos folyóirat. Szerkesztője: Sebestyén Jenő református tanár. | Megalakult a Katolikus Dolgozó Leányok és Nők Szövetsége. (1938-ban 92 csoportban 5420 tagja volt.) | Megjelent Pehm József zalaegerszegi apátplébános munkája, a Padányi Bíró Márton élete és kora című 500 oldalas monográfia. | XI. Pius pápa elrendelte, hogy a görög katolikusok szertartásait bizánci szertartásnak kell nevezni. Minden más megjelölést („rutén rítus”, „román rítus”) használaton kívül helyezett. Ugyanakkor elrendelte azt is, hogy az egyházi szláv nyelvű görög szertartást bizánci szláv szertartásnak nevezzék. | A nemzetközi jogászok római kongresszusán Serédi Jusztinián hercegprímás egyházjogi kérdésekről két előadást tartott. |