A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A sárospataki református kollégium igazgatótanácsa határozatot hozott azon tehetséges ifjak taníttatásának támogatásáról, akiknek különben nem állna módjukban a továbbtanulás. (1935 szeptemberétől már 8 ilyen diák tanulhatott a gimnáziumban.) | Kihirdették az 1934:XII. törvénycikket A Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930:XVIII. törvénycikk egyes rendelkezéseinek módosításáról. 7.§: a polgármester hatáskörébe tartoznak a kegyúri ügyek, a bemutatási jog. | Kihirdették az 1934:XI. törvénycikket A középiskoláról. 1. §: „A magyar középiskola feladata, hogy a tanulót vallásos alapon erkölcsös polgárrá nevelje”; 2. §: iskolafenntartók: magyar katolikus tanulmányi alap, az egyházak, a férfi és női szerzetesrendek, a törvényesen bevett vallásfelekezetek, törvényhatóságok, községek és városok, valamint jogi és természetes személyek. | A Sziklakápolna Bizottsága döntése értelmében Pfeiffer Gyula államtitkár kívánságára a Magyarországra visszatért pálos rend megkapta a Nagyasszonyunk Szent Gellért-hegyi Szikla-templomát a mellette épült zárdával együtt. (Ősszel Pécsett, 1940-ben a Félegyházához tartozó szentkúti búcsújáró helyen kaptak rendházat.) | Budapesten tartotta első országos tanácskozását az ún. Enciklika-mozgalom, amely a Rerum novarum és a Quadragesimo anno enciklikák célkitűzéseinek népszerűsítését vállalta. | Czapik Gyula váradi kanonok, a nagyváradi társaskáptalan irodalmi stallumának birtokosa a katolikus püspöki kar megbízásából a Központi Sajtóvállalatra felügyelő egyfajta „szellemi cenzor” feladatot vállalt el. | A katolikus püspökkari konferencia fölállította az 1934:XI., ún. középiskolai törvény 42. §-ában megkívánt szervet, a Katolikus Középiskolai Főhatóságot. → szeptember 26. | A debreceni kir. törvényszék Szabó István református segédlelkészt egy hónapi, 3 év próbaidőre fölfüggesztett fegyházbüntetésre ítélte a miskolci Református Értesítőben 1933. április 15-én megjelent, a Szent Jobbról szóló cikke miatt. (Az országos visszhangot kiváltó „Szent Jobb-per” ítéletének indoklása szerint a tanulmány, amely szerint a kézfej nem lehet I. István királykézfeje, s nem több ereklyecsalásnál, alkalmas a katolikus papság és hitfelekezet elleni ellenszenv keltésére). | Kispesten elhunyt Csopják Attila pénzügyminisztériumi számtanácsos, a magyarországi baptizmus kiemelkedő alakja, a Békehírnök társszerkesztője. | Életbe lépett A Magyarországi Katolikus Egyházközségek igazgatási és adóztatási szabályzata. A budapesti egyházközségeken kívül minden magyarországi, mindkét szertartású katolikus egyházközségre vonatkozott. A szabályzat az egyházközségnek az odatartozók terhére adókivetési jogot biztosított. Az adó behajtásáról az állami (községi) hatóságok gondoskodtak. (A szabályzatot a püspöki kar 1933. október 11-én, a minisztertanács december 19-én, a VKM december 20-án hagyta jóvá.) |