Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Serédi Jusztinián hercegprímás Budapesten megalapította a Külső-Váci út (Tripolisz), a Szentcsalád és a Törökőr plébániákat.

Budapesten megjelent az Evangélikus Élet című egyháztársadalmi hetilap. Első szerkesztője Szántó Róbert budapesti lelkész volt.

A Hágai Nemzetközi Bíróság megerősítette az 1933. február 3-i magyar–csehszlovák vegyes döntőbíróság ítéletét, amely a csehszlovák államot kötelezte a Pázmány Péter által alapított egyetem szlovákiai birtokainak kiadására.

Megalakult a Katolikus Dolgozó Leányok Országos Szövetsége Budapesten.

Budapesten a IX. kerületi Ferenc körút 12. szám alatt megnyílt a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetsége főiskolás leányinternátusa.

Horthy Miklós kormányzó jóváhagyólag megerősítette, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter 7100/1933. szám alatt közölte a magyarországi református egyház 1928. május 8-án Budapesten megnyílt IV. országos zsinatán alkotott egyházi törvényeket: I. tc. az egyház alkotmányáról és kormányzatáról; II. tc. a lelkészekről és azok alkalmazásáról; III. tc. az egyház missziói munkájáról; IV. tc. a m. kir. honvédséghez tartozó egyháztagok lelki gondozásáról; V. tc. a köznevelési és közoktatási szervezetről: VI. tc. az egyházi törvénykezésről; VII. tc. az egyházi adóról, az egyházközségek háztartásáról, az egyetemes adóalapról; VIII. tc. az országos református egyházi közalapról; IX. tc. az országos református lelkészi nyugdíjintézetről. (Életbe lép 1934. január l-jén.)

Budapesten a mai Lehel téren fölszentelték a római katolikus Szent Margit-templomot.

Budapesten megtartották a XXIV. Katolikus Nagygyűlést. Fő témája a magyar Actio Catholica megszervezése volt. A megnyitó beszédet Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás tartotta. → 1934. szeptember 23–25.

A magyar református egyház IV. budapesti zsinatának hatodik ülésszakán az egyházi törvények kormány által kért módosításait tárgyalták. → 1937. december 7–11. Többek között elkészült a református Egyházi Törvénykönyv III. törvénycikke az egyház missziói munkájáról. (A missziói munka törvényesen szabályozott egyházi feladat. Kötelező végezni minden gyülekezetben. A belmisszió főbb ágai: evangelizáció, iratterjesztés, bibliai iskola, konfirmáltak, ifjak, lányok, férfiak, nők közti lelki munka, egyháztagok látogatása, szegénygondozás, szeretetmunka, anya-, csecsemő- és gyermekvédelem, diákjólét, betegek, árvák, foglyok, elaggottak, munkaképtelenek és munkanélküliek, testi és szellemi fogyatékosok támogatása, szórványmisszió.) → október 31.

54 nemzet 26 ezer cserkészének felvonulásával Gödöllőn megnyitották a IV. világjamboreet. A táborparancsnok gr. Teleki Pál, a tábor vezérkari főnöke kisbarnaki Farkas Ferenc – akkor vezérkari alezredes – volt.