Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Rómában az erdélyi róm. kath. Státus jövőjéről Valér Pop román igazságügy-miniszterrel és Commen Petrescuval, Románia vatikáni követével Accord néven egyezményt kötött Gyárfás Elemér, a Státus világi elnöke és Balázs András kanonok. (Az 1866. évi alapszabályzat jelentősen módosult: a jövőben Gyulafehérvári Római Katolikus Püspökség Egyházmegyei Tanácsa néven, a Codex Iuris Canonici 1521. kánonában biztosított jogkörrel vált lehetővé az erdélyi róm. kath. Státus további működése. Az Accord a Státus fölsorolt birtokait és alapját a gyulafehérvári püspökség tulajdonának minősítette, melyeket az állam nevéről vissza kell telekkönyveztetni az eredeti bejegyzés szerint.)

Petró Kálmán képviselő a Parlamentben ismertette az Egri Norma rendszerét, amely „egyszerű és mégis fenséges, mert kizárólag a szeretetre, a megértésre van alapítva”.

A magyar kormány tiltakozott a belgrádi kormánynál, hogy a budai ortodox püspökség helyzetét egyoldalúan rendezte, mert ezzel megsértette a magyar állam szuverenitását. (A jugoszláv válasz hangsúlyozta, hogy a rendezés ideiglenes, s csak a Szerb Ortodox Egyház Szent Szinódusa határozatának törvénybe iktatásáról van szó.)

A Szentszék fölállította a Szent Bazil-rend magyarországi Szent Miklós Provinciáját. Az egy magyarországi bazilita rendházon kívül ehhez csatolt 5 csehszlovákiai, 1 jugoszláviai és 2 romániai bazilita kolostort is. A rend magyar ágának főnöke P. Dudás Miklós lett. (A II. világháború után a Szent Miklós Provincia felbomlott.)

A 4470/1932. VKM számú körrendelet ismertette az izraelita hitközségi életben fölmerülő és közigazgatási hatóság elbírálása alá tartozó ügyekben érvényes hatásköri illetékességeket.

Karafiáth Jenő vallás- és közoktatásügyi miniszter 4399/1932. számú rendelete az izraelita anyakönyvvezető rabbik megválaszthatóságának feltételeiről. (Az 1885. november 13-i 1924/1885. számú rendelet az anyakönyvvezető rabbi megválaszthatóságának feltételéül a teljeskorúságot szabta. Ennek értelmében anyakönyvvezető rabbi lehet a 24. életévét betöltött, nagykorú, vagy a 18. életévét betöltött kiskorú személy, ha a gyámhatóság nagykorúvá nyilvánította.)

A 240–25/1931. VKM számú rendelet ismertette a baptisták egyházi szervezetének a vallás- és közoktatásügyi miniszter által jóváhagyott módosítását.

A filmcenzúra betiltotta egy Németországban készült Luther-film magyarországi bemutatását, holott azt Raffay Sándor evangélikus püspök vezetésével egy egyházi bizottság megvizsgálta, és több olyan részletet kivágatott, amit a katolikus társadalom esetleg bántónak minősíthetett volna.

Lemondott népjóléti és munkaügyi, valamint vallás- és közoktatásügyi miniszteri tárcájáról Ernszt Sándor pápai prelátus, a keresztény párt egyikvezére. (Ezáltal fölbomlott az Egységes Párt és a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt koalíciója.) A VKM élére Karafiáth Jenő került.