A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A budapesti „görög és macedon–oláh” egyházközség közgyűlése eredeti elnevezését „budapesti görög alapítású görög keleti magyar egyházközség”-re változtatta. (A VKM 215–05–80/1931. szám alatt tudomásul vette.) → 1950. június 23. | Elkészült a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetségének alapszabályzata. Célja: a meglévő katolikus nőszövetségek közötti kapcsolattartás. (Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás 1932. január 28-án, a Belügyminisztérium 1932. március 13-án hagyta jóvá az alapszabályzatot.) | A jugoszláv törvényhozás a budai szerb ortodox püspökséget és egyházmegyét ideiglenesen a Belgrádi Patriarchátus joghatósága alá vonta. → 1932. május 7. | A magyar református egyház IV. budapesti zsinata ötödik ülésszakán megállapították az egyházi törvények végleges szövegét. → 1933. szeptember 14–15. | A katolikus püspöki kar közös körlevelet adott ki a magántulajdonról és a munkáról, a Quadragesimo anno pápai enciklika magyarázataként. | Budapesten megtartották a XXII. Katolikus Nagygyűlést. Gr. Apponyi Albert megnyitóbeszédében a házassági morálról szólt. Angelo Rotta apostoli nuncius a gazdasági világválságra és a felebaráti szeretetre hívta föl a figyelmet. → 1932. október 16–18. | Létrejött a budapesti Karitász Központ. A karitász-szervezetek érseki biztosa Mihalovics Zsigmond budapest-herminamezői plébános volt. | A Sárospataki Református Teológiai Akadémia fennállásának 400. évfordulóját ünnepelte. | Újszászy Kálmán, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia professzorának vezetésével ún. faluszeminárium indult a gimnáziumban tovább nem tanuló ifjak részére. | Miután augusztus 19-én lemondott a Bethlen-kormány, a gr. Károlyi Gyula vezette kormányban Ernszt Sándor prelátus kanonok lett a vallás- és közoktatásügyi miniszter. |