A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A magyarországi Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Kecskeméten tartották I. kongresszusukat, amelyen a mozgalom mindhárom ága, a református, evangélikus és felekezetközi egyesületek is megjelentek. | XI. Pius pápa a Non abbiamo bisogno kezdetű enciklikájában a fasiszta rendszer egyházra sérelmes túlzásait tette kritika tárgyává. | XI. Pius pápa a Per apostolicas kezdetű bullájával rendezte a csanádi egyházmegye helyzetét: Szegedet hivatalosan is püspöki székhelynek tette meg, 5 tagú káptalan kinevezését rendelte el, és a Magyarok Nagyasszonyáról nevezett Fogadalmi Templomot a csanádi székesegyház rangjára emelte. → 1982. november 15. | Megjelent a Korunk Szava című folyóirat első száma, az Ifjú katolikusok folyóirata alcímmel. Felelős szerkesztő és kiadó: gr. Széchényi György. Munkatársai: Katona Jenő és Aradi Zsolt. (Katona azonban átmenetileg kivált a szerkesztőségből, mert nem értett egyet Aradinak és társainak hivatásrendi elképzeléseivel.) → 1938. december 15. | Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás fölszentelte a budapesti Regnum Marianum-templomot. → 1951. augusztus 1. | A 865–1–70/1931. VKM számú rendelet értelmében 1931. január 1-jétől a nem állami népiskolákban megüresedett vagy újonnan bevezetett tanítói állások csak segédtanítókkal tölthetők be. | A Szent Gellért-hegyi Szikla-templomban fölszentelték a magyar szentek panteonját. | Gr. Széchényi Györgynek, a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt képviselőjének a kezdeményezésére a budapesti Egyetemi Ifjak Mária Kongregációjának közreműködésével megalakították a Prohászka Ottokár Társaságot, „egy ifjú, szociális kérdésekkel foglalkozó gárdát”. | XI. Pius pápa kibocsátotta a Quadragesimo anno kezdetű enciklikát, amelyben a társadalmi ellentétek megszüntetésére és a baloldali veszély elhárítására a hivatásrendi szervezetek kialakítását és jóléti program bevezetését ajánlotta. | Kiss Ferenc debreceni egyetemi tanár kezdeményezésére és ügyvezetésével megalakult az Országos Református Szeretetszövetség. (1938-ban 34 intézete működött 1054 gondozottal.) |