A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A magyar református egyház IV. budapesti zsinatának negyedik ülésszakán a missziói munkáról, az egyházi adózásról, az egyházi közalapról és a lelkészi nyugdíjintézetről tárgyaltak. → október 29–31. | A református Egyetemes Konvent 142. számú határozatával megalkotta A Magyarországi Református Egyház Missziói Szabályrendeletét. → 1933. szeptember 14–15. | A VKM a középiskolai igazgatók figyelmébe ajánlotta a Magyar Református Diákok Soli Deo Gloria Szövetségét. | Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás tájékoztatta az érintetteket, hogy a Sacra Congregatio Caeremonialis 1930. december 31-i dekrétuma értelmében a megyés és fölszentelt püspökök eddigi „méltóságos” címe ezentúl „excellenciás” (kegyelmes). | A katolikus püspöki kar konferenciája elhatározta, hogy országszerte megszervezi az egyházközségeket, azokat esperesi kerületenként és egyházmegyénként összefogja. | Bécsben elhunyt hg. Batthyány-Strattmann László, a „szegények orvosa”. → 1944. augusztus 1. | Grősz József c. püspök agyőri káptalan kanonoka, püspöki szegényügyi biztos és az egyházmegyei Actio Catholica szervezője lett. | Mintegy harmincévi előkészítő munka nyomán életbe lépett a református egyház új Istentiszteleti Rendtartása, Ravasz László Ágendája. (Elfogadták a IV. budapesti zsinat második ülésszakán.) | Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás ünnepi szentmisét pontifikált a szegedi Fogadalmi Templomban, amely alkalommal előadták Dohnányi Ernő Szegedi miséjét. A szentmise után leleplezték a Fogadalmi Templom régi csonkatornyának falán elhelyezett nemzeti megújhodás emléktábláját. | Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás Nagysáp községben plébániát alapított. |