A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A szlovákiai magyar papság Érsekújváron elfogadott, Rómához intézett memoranduma sérelmezte, hogy a papoknak fölszentelésük után az államnyelvből vizsgát kell tenniük, s aki ezen nem felel meg, az nem kap kongruát. | Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök főpapi szentmise után fölszentelte a szegedi Szent Imre-szobrot. | Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök fölszentelte a gyógyíthatatlan beteg gyermekek részére létesített Borromei Szent Károly irgalomházat. | Hanauer Á. István váci megyéspüspök megáldotta a szaléziánus atyák Újpesten épült Jézus Szíve fiúotthonát. | Sopronban ünnepélyesen fölavatták az Evangélikus Teológiai Fakultás épületét. Az ünnepségen megjelent Horthy Miklós kormányzó és Klebelsberg Kunó kultuszminiszter is. | Angelo Rotta pápai nuncius fölavatta a Notre Dame de Sion apácák sashegyi új zárdáját és leányinternátusát. | Szentendrén fölavatták Kucsera Ferenc káplán síremlékét, akit a tanácsköztársaság alatt kivégeztek. | Az Országos Katolikus Szövetség országos ünnepséget rendezett az első magyar vértanú püspök, a csanádi egyházmegyét alapító Szent Gellért tiszteletére. | Ernszt Sándor prelátus kanonok lett a népjóléti és munkaügyi miniszter. → 1931. augusztus 24., december 16. | Pesthy Pál volt igazságügy-minisztert, az Egységes Párt elnökét választották a Bethlen Gábor Szövetség elnökévé. |