A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
Szent István-napi Országos Szent Jobb-körmenet. Mintegy 600 ezer hívő részvételével rendezte meg az Országos Katolikus Szövetség a Vérmezőn a Szent Imre-év főünnepségeit bevezető ünnepi szentmisét. A szentmise után a Vérmezőn eucharisztikus népgyűlés, majd az Ünnepi Csarnokban nemzetközi eucharisztikus gyűlés volt. A német ajkúak a Városmajorban tartották eucharisztikus ülésüket. Este a Dunán 18 hajó részvételével, Sincero pápai legátus vezetésével eucharisztikus körmenetet tartottak. (Az Oltáriszentséget a Zsófia hajó vitte.) A Katolikus Egyetemi és Főiskolai Ifjúság Nemzetközi Kongresszusát tartotta Budapesten. Az Izabella főhercegasszony saját költségén készíttetett Szent Imre-szobrot, Kisfaludi Strobl Zsigmond alkotását fölállították és leleplezték a Horthy Miklós úti (ma: Móricz Zsigmond) körtéren. Az ünnepi beszédet Glattfelder Gyula csanádi megyéspüspök mondta. Budapesten ülésezett a Nemzetközi Katolikus Eszperantó Kongresszus. A Credo Egyesület országos kongresszust tartott. Megtartották a Szent Imre-év központi ünnepségeit, amelyen Aloisio Sincero kuriális bíboros személyében Magyarországon tartózkodott a pápai legátus. Rajta kívül még hat bíboros és több mint 100 külföldi püspök (köztük Giuseppe Roncalli c. püspök, Bulgária apostoli vizitátora, a későbbi XXIII. János pápa) vett részt az ünnepségeken. → augusztus 19. Megkezdte nemzetközi értekezletét a Magyar Katolikus Absztinens Keresztegyesület. XI. Pius pápa a Szent Imre-év alkalmából írt bullájában dicsérte a magyar nemzet hűségét a Szentatya iránt, s fölhatalmazta legátusát, hogy ünnepélyesebb napokon szentmise után a jelenlévőket a Szentatya nevében megáldja. A 250–232/1930. számú VKM rendelet fölemelte az izraelita anyakönyvi kivonatokért járó díjazást 3 Ft 50 fillérre. (1885 óta 1 Ft-nak megfelelő összeget kellett fizetni.) |