A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Ünnepélyesen fölavatták a Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség (MEKDSZ) új székházát (Budapest, Üllői út 19.). Az ünnepségen részt vett Ravasz László református és Raffay Sándor evangélikus püspök is. | Megalakulása alkalmából Szmrecsányi Lajos egri érsek és Vass József népjóléti miniszter Egerben, a ferences jubileumi ünnepségen köszöntötte a Szent Ferenc Rendi Szegénygondozó Nővérek Társulatát. → 1930. február 27. | Fetser Antal győri püspök megáldotta a Győr-Gyárvárosban építendő templom alapjait. | Budapesten megtartották a XX. Katolikus Nagygyűlést, amelyen a katolikus élet aktuális kérdéseit tárgyalták. → 1929. október 26–29. | Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás ünnepi Veni Sanctéval megnyitotta az I. Nemzeti Eucharisztikus Kongresszust Budapesten. | Bereczky Albert szerkesztésében Budapesten megjelent a Református Figyelő című egyháztársadalmi hetilap. (A lap 1933-ban szűnt meg.) | Madarász István pápai prelátus lett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának főnöke miniszteri tanácsosként. (1935-ben miniszteri osztályfőnökké léptették elő. Hivatalától 1939-ben vált meg, amikor kassai megyéspüspöknek nevezték ki.) | Az Isteni Ige Társasága letelepedett Kőszegen. | Shvoy Lajos megyéspüspök a Szalézi Szent Ferenc-rendet letelepítette egyházmegyéjében. | Kihirdették az 1928:XL. törvénycikket Az öregség, rokkantság, özvegység és árvaság esetére szóló kötelező biztosításról. 10. §: nem esnek biztosítási kötelezettség alá: a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezetek lelkészei, a szerzetesrendek és társulatok tagjai. |