A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megjelent a Magyar Protestánsok Lapja című egyháztársadalmi havilap. Szerkesztője: Harsányi Zsolt. | Megalakult a Katolikus Tanítónők és Tanárnők Egyesülete. Folyóirata: Katolikus Tanítónők és Tanárnők Lapja. | Elhunyt Fényi Gyula jezsuita szerzetes, világhírű asztrológus, fizikus. | Serédi Jusztinián hercegprímás a pápától átvette a bíborosi biretumot. Tituláris temploma a kamalduliak Szent Andrásról és Gergelyről nevezett temploma. → 1928. január 8. | XI. Pius pápa Serédi Jusztinián esztergomi érseket bíborossá kreálta. | Az Apostoli Szentszék és a Csehszlovák Köztársaság modus vivendit kötött, amely elvben kimondta, hogy Csehszlovákia egy része sem lehet alávetve határain túl székelő ordináriusnak; az 1919-ben zárolt ingó és ingatlan egyházi javak igazgatását ideiglenesen egy a püspökök elnöklete alatti bizottságra ruházta. (A modus vivendi hírére a szlovákiai magyar papság részéről 16 kerület esperesei és öt plébános memorandumban kérte Rómától, hogy ne engedje meg az egy tömegben élő magyarság szétosztását különböző egyházmegyékbe, rendeljen az élére külön vikáriust, illetve létesítsen a részére a főegyházmegye fölosztásakor külön püspökséget.) → 1930. április 2. | A 88 600/1927. VKM számú rendelet a nem állami elemi iskolai tanítók, óvónők és állandó menházvezetők illetménykiegészítő államsegélyéről. (1927. november 1-jétől államsegélyt kapnak az ugyanolyan szolgálati idővel bíró állami tanerők jövedelméig.) | Bár a magyar kormány Szmrecsányi Lajos egri érseket jelölte, XI. Pius pápa a Rómában működő, alig 43 éves Serédi Jusztinián bencés jogtudóst nevezte ki esztergomi érseknek. → december 19. | A status quo ante zsidó hitközségek budapesti nagygyűlésükön elhatározták országos szövetségük létrehozását. → 1928. május 25. | Budapesten megtartották a XIX. Katolikus Nagygyűlést. A megnyitó istentiszteletet Cesare Orsenigo pápai nuncius celebrálta. Gr. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter az ifjúság aktuális problémáiról beszélt. Gr. Zichy Gyula kalocsai érsek a pálos rend helyreállításának fontosságáról szólt. A rendezvényen mintegy 200 ezer hívő jelent meg. → 1928. október 7–9. |