A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  XI. Pius pápa kiadta a Rerum conditio kezdetű apostoli konstitúcióját, a Szent Ferenc Rendi Szegénygondozó Nővérek életét (is) szabályozó Regulát, amely az összes Szent Ferenc-rendi szerzetesi intézmény alapját képezi. | Gr. Mikes János szombathelyi megyéspüspök Zalaegerszegen fölszentelte a Károly király-templomot, amelynek szószékét IV. Károly özvegye, Zita királyné adományozta. | Barcza György rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, cs. és kir. kamarás, szuverén máltai lovag átnyújtotta megbízólevelét XI. Pius pápának mint a magyar kormány új vatikáni követe. (Megbízatása 1938. május 25-én járt le.) | P. Oslay Oswald egri ferences házfőnök kezdeményezésére Mátraverebély-Szentkúton a Szent Szűz oltáránál a ferences harmadrend öt nőtagja a szegények gondozására ajánlotta magát, s megalakult a Ferences Szegénygondozó Nővérek Társulata. → október 4., 1928. november 25. | Horthy Miklós kormányzó Barcza Györgyöt nevezte ki vatikáni magyar követté. → szeptember 22. | Szmrecsányi Lajos egri érsek jóváhagyta P. Oslay Oswald egri ferences házfőnök tervezetét az állandó, karitatív külső és belső szegénygondozásról, az ún. Egri Normát. → 1932. május 23. | A budapesti Kálvin téri templomban fölavatták az első magyar református külmisszionáriust: Molnár Máriát. (1928-től az Új-Guineától északkeletre lévő Admiralitás szigetcsoport Pitilu szigetén teljesített szolgálatot a pápuák között.) | Kihirdették az 1927:XXI. törvénycikket A betegségi és baleseti kötelező biztosításról. 1. §: betegségi biztosításra kötelezettek a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezetek által fenntartott intézmények, intézetek. 7. §: a betegségi biztosítási kötelezettség nem terjedt ki a törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezet lelkészeire és a szerzetesekre. | Megalakult a Szent Benedek Leányainak Társasága. Alapító: Kühár Flóris bencés szerzetes. | Meghalt Csernoch János bíboros hercegprímás, esztergomi érsek. |