A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A katolikus püspöki kar a leánycserkészetet betiltotta a katolikus intézetekben. Anna főhercegasszony, aki a leánycserkészet fővédnökségét vállalta, eredménytelenül kérte a hercegprímástól a tilalom visszavonását. | Kihirdették az 1926:XXI. törvénycikket Az Amerikai Egyesült Államokkal kötött 1925. évi június hó 24-én Washingtonban kelt Barátsági, Kereskedelmi és Konzuli Szerződés becikkelyezéséről. V. cikk: a szerződő felek állampolgárai a másik fél területén szabadon gyakorolhatják vallásukat; istentiszteletet tarthatnak saját házaikban vagy az e célra szolgáló épületben, amelyet szabadon emelhetnek és fenntarthatnak, feltéve, hogy tanításaik és vallásuk gyakorlata nem közerkölcsellenes; halottaikat vallásos szokásaiknak megfelelően eltemethetik. | A Szalézi Szent Ferenc Társaság egyetemes főnöke a magyar szalézi intézeteket elválasztotta a nagy kiterjedésű osztrák–német rendtartománytól, és Szent István király neve és pártfogása alatt önálló magyar tartománnyá (egyelőre visitatoriává) szervezte. Élére tartományi főnökül Plywaczyk Szaniszló áldozópapot nevezte ki. | Hám Antal, a piarista rend tartományfőnöke kormányfőtanácsosi kinevezést kapott. | XI. Pius pápa gr. Zichy Gyula kalocsai érseket pápai trónállóvá nevezte ki. | Megnyílt a Magyar Cserkészszövetség 10 ezer fős Nemzeti Nagytábora. Az egybegyűlteket gr. Teleki Pál tiszteletbeli főcserkész, Albrecht főherceg, a Cserkész Nagytanács elnöke is köszöntötte. | Újjáalakult az Országos Magyar Cecília Egyesület. | Csernoch János bíboros hercegprímás amerikai körútja során New Yorkban magyar misét és prédikációt tartott. | A frankhamisításba keveredett Zadravecz István római katolikus tábori püspök felmentését kérte, amit a kormány 23-án teljesített. (1927. január 9-én a kormány Zadraveczet nyugállományba helyezte.) | Miután egyes közigazgatási hatóságok a protestáns egyházközségek részére végrehajtani kért egyházközségi követeléseket felülbírálták, ezért a 35506/1926 VKM számú rendelet tájékoztatta a közigazgatási hatóságokat, hogy az állam és hatóságai az egyházi határozatok érdemi részét nem vizsgálhatják felül, csupán azt nézhetik, hogy a kérdéses ügy nem tartozik-e a világi hatóságügy körébe. |