A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Szmrecsányi Lajos egri érsek megkapta Horthy kormányzótól a magyar érdemkereszt nagykeresztjét. | Verseghi Nagy Elek rendkívüli követ és megbízott miniszter lett a vatikáni magyar követ. → 1927. szeptember 22. | A misszióspapok (lazaristák) 1920-ban létrehozott viceprovinciája a Szentszék engedélyével önálló provinciává lett, melynek vizitátorává (tartományi főnök) a generális főnök Áronffy Ferencet, az addigi vicevizitátort nevezte ki. | A püspöki kar elfogadta az új katolikus Tanterv és Utasítást, amelynek alapját az 1925. május 14-i állami tanterv adta, kidomborítva benne a katolikus szempontokat. Ugyanezen az ülésén állást foglalt a női cserkészet ellen. → október 8. | Az adventista felekezet Magyar Uniója Közép-Magyar Területe I. konferenciáján külön területté szerveződött a Nyugat-Magyar Terület, miután taglétszáma elérte a 250 főt. Ezzel kialakult a Magyar Unió hármas szervezete. | A Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt és az Országos Keresztény-Szocialista Párt egyesüléséből létrejött a Keresztény Gazdasági és Szociális Párt. | A Sacra Religiosorum Sodalium Congregatiónak a pápa által jóváhagyott rendelete a minorita rend Erdélyben lévő nyolc házából külön erdélyi tartományt alakított. | A Belügyi Közlönyben megjelent a 4347/1925. BM számú rendelet, amely szerint „nem követ el kihágást az, aki a baptista, mint törvényesen elismert vallásfelekezetnek áhítatos összejövetelein részt vesz”. | A rádió először közvetített szentbeszédet, amelyet Tóth Tihamér tartott a budapesti Belvárosi plébániatemplomban. Első szavai ezek voltak: „Gloria in altissimis Deo” (Dicsőség a magasságos Istennek). | A Magyarországi Baptista Egyház Varina Brown amerikai asszony 22 ezer dolláros adományából a (mai) Bem rakparton vásárolt teológiai szeminárium céljaira szolgáló ingatlant. |