Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter a szentesi katolikus nagygyűlésen bejelentette: 7,5 millió aranykoronát fordít tanyasi iskolák építésére.

A konstantinápolyi pátriárka 1579. számú tomoszával tudomásul vette, hogy az 1919. november 30-án tartott zsinaton az autokephal ortodox keleti román egyház a nagyszebeni ortodox keleti román metropóliát bekebelezte. (Ezzel közvetve elismerte a román ortodox keleti patriarkátust.)

A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1467/1925. eln. számú rendeletével megjelent az elemi népiskolák új állami tanterve, ami ösztönzőleg hatott a Katolikus Tanügyi Tanácsra, hogy új tantervet adjon ki. → 1926. március 17.

Cesare Orsenigo c. érseket budapesti nunciussá nevezték ki. Megbízólevelét július 5-én adta át Horthy Miklós kormányzónak.

Kihirdették az 1925:IX. törvénycikket Az 1924/25. évi állami költségvetésről. A gödöllői koronauradalomból 87,96 kat. holdat ingyen átengedett a kormány a jászóvári premontrei tanítórendnek abból a célból, hogy ott a rend iskolát, internátust, rendházat és templomot építsen. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium általános vallási célok költségeire 167 240 aranykoronát, az alsópapság illetményéhez (kongrua) való hozzájárulásra 1 729 510 aranykoronát irányzott elő.

Debrecenben Csikesz Sándor egyetemi tanár szerkesztésében megjelent a Theologiai Szemle. (Utolsó füzete 1948-ban jelent meg. 1958-ban újraindult a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa folyóirataként.)

A katolikus püspöki kar konferenciája megvitatta a kormánynak a magyar országgyűlés felsőházának szervezéséről szóló törvényjavaslatát. (A püspöki kar a jogfolytonosság, a legitimitás és az integritás elvének sértetlen fenntartását hangsúlyozta. A tervezett felsőház nem lehet jogutódja a főrendiháznak, s nem zárhatja ki a régi főrendiház összehívásának lehetőségét. Ellenzi a püspöki kar a protestáns egyházak képviselőinek szaporítását.)

Budapesten újjáalakították a Keresztény Szociális Egyesületek Országos Szövetségét. A közgyűlésen mindössze 18 fő jelent meg, köztük Ernszt Sándor, Wolff Károly neves keresztény párti politikusok. Elnökké Ernszt Sándort választották. (A Szövetséget a Belügyminisztérium 1936-ban törvénytelenségek miatt föloszlatta.)

Budapesten az adventista felekezet Magyar Misszióterülete I. konferenciáján megalakult a Magyar Unió 43 gyülekezettel és 1063 taggal. Elöljárója a német származású Minck Adolf lett. Az Unió két része: Közép-Magyarországi Egyesület 24 gyülekezettel; Kelet-Magyarországi Egyesület 19 gyülekezettel. A Nyugat-Magyar Terület, a Közép-Magyarországi Egyesület egyik kerülete azzal a feltétellel, hogy ha taglétszáma eléri a 250-et, akkor külön területté szerveződik. → 1926. március 5–7.