A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Legszentebb Üdvözítő Leányai Budapesten, a Szent Rókus közkórházban megkezdték működésüket. → 1942. május 11. | Életbe lépett A budapesti római katolikus egyházközségek egyházi adójának szabályzata. (Csernoch János bíboros hercegprímás 1924. május 15-én, gr. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter július 21-én hagyta jóvá.) | Csernoch János bíboros hercegprímás Tát és Tokod községekbe plébániát szerveztetett. | Megalakult a Fébé Evangélikus Diakonissza Egylet. | Megalakult a Piarista Diákszövetség. | Megalakult a Jászói Premontrei Diákszövetség. | Debrecenben Sándor János hadirokkant és Varjas János orvos vezetésével a református egyházból kivált egy kis bibliai közösség, amelyből a Magyarországi Szabadkeresztyén Gyülekezet kifejlődött. | Kihirdették az 1924:XXVIII. törvénycikket A tanítók, óvók és a nem állami tanárok ellátásának rendezéséről. Megszüntette az 1875:XXXII. törvénycikkel létesített Országos Tanítói Nyugdíj- és Gyámintézetet. 1923. július 1-jétől a Nem Állami Tanszemélyzet Országos Nyugdíjintézete elnevezés alatt kell fenntartani az 1894:XXVII. törvénycikkel létesített, és az 1914:XXXVI. törvénycikk rendelkezései alapján fennálló országos nyugdíjintézetet. | A 8400/1924. ME számú rendelet (újból) szabályozta a nem állami tanintézetek alkalmazottainak, özvegyeik és árváik ellátási díjait. | Ünnepi istentisztelet keretében esküt tett, és beiktatták Soltész Elemér protestáns tábori püspököt. → 1944. október 15. |