A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  XI. Pius pápa brevéjében Werner Adolf zirci apátot a violaszínű biretum és pileolus viselésének kedvezményével tüntette ki. | Gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök a román szenátusban a katolikus egyházat ért sérelmekről szólt. | Hódmezővásárhelyen elhunyt Szeremlei Sámuel, történeti és református egyházi író, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. | Budapesten elhunyt Fraknói Vilmos, 1892-től arbei c. püspök, jelentős egyháztörténész. | Csernoch János bíboros hercegprímás bemutatta aranymiséjét a Szent István-bazilikában. | Egyházhatósági végleges jóváhagyást kaptak a Szervita Nővérek (Szűz Mária Szolgálóleányai) Magyarországon. | Br. Bornemissza Gyulát kinevezték vatikáni követté. Tisztét haláláig,1925. december 30-ig viselte. → 1926. március 25. | A katolikus püspöki kar konferenciája tárgyalta a Magyar Katolikus Tanítóegyesületek Országos Szövetségének beadványát, amelyben az állami tanítókkal egyenlő elbánást kértek maguknak. | Budapesten összeült a XVI. Katolikus Nagygyűlés. Gr. Apponyi Albert megnyitóbeszédében kifejtette, hogy Magyarország boldogabb jövőt csak kereszténység tanítására alapozva érhet el. Gr. Klebelsberg Kunó kultuszminiszter a katolikusok feladatairól beszélt a haza újjáépítésében, Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök a különböző társadalmi rétegek elkereszténytelenedéséről, gr. Mikes János szombathelyi megyéspüspök a hívők feladatairól a közéletben, Ernszt Sándor a szocializmusról szólt. → 1925. október 11–13. | A Magyarországon 1916-ban megtelepedett Isteni Ige Társasága Budatétényben megnyitotta az első magyar missziósházat. |