Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Zadravecz István római katolikus tábori püspök a Ludovika épületében fölszentelte Unghváry Sándor festőművész freskóját a hadsereg patrónusairól.

Csernoch János bíboros hercegprímás Nagysáp községben lelkészséget szerveztetett. Budapesti plébániaalapításai: Közép-Ferencváros, Szent Margit, Városmajor és Zugliget.

Az Amerikából hazatért Lerch János vezetésével Györköny és Tolna területén, elsősorban a német nemzetiségű lakosság körében szerveződni kezdett a pünkösdi mozgalom. → 1939. december 2.

Nyírbátorban megalakult a Római Katolikus Ifjúsági Egyesület 27 taggal, köztük reformátusok is voltak.

Kormánytámogató programmal megalakult a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt. Elnöksége: Czettler Jenő, Ernszt Sándor, Hegyeshalmy Lajos, Wolff Károly és gr. Zichy János.

A Szent Bazil-rend csernekhegyi noviciátusában végzett magyar szerzetesek átvették a máriapócsi kolostort, amely ettől kezdve 1932. április 2-ig a galíciai provinciához tartozott.

Budapesten váratlanul elhunyt Giesswein Sándor győri kanonok, pápai prelátus, volt országgyűlési képviselő, a keresztényszocialista mozgalom vezetője.

Az Apostoli Szentszék a szombathelyi egyházmegyének a trianoni béke által a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz csatolt területét (19 plébánia 67 281 hívővel) a maribori püspök mint apostoli adminisztrátor fennhatósága alá helyezte.