A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Budapesten megtartotta alakuló közgyűlését a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége. | Budapesten megtartották a XV. Katolikus Nagygyűlést. Elnöke Albrecht főherceg volt, aki a magyar katolicizmus öntudatának fontosságáról és a morális harc jelentőségéről beszélt. Fölszólalt Lorenzo Schioppa pápai nuncius is. Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök ezúttal a liberalizmus, a szociáldemokrácia és a demokrácia veszélyeiről szólt. → 1924. október 12–14. | A katolikus és a protestáns tábori püspökségek a Honvédelmi Minisztériumból a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium keretébe kerültek át. A katonalelkészek nagy részét nyugdíjazták. → 1927. március 31. | A budapesti Haller téren megalapították a Szent Vince-plébániát. | Róma megküldte a tábori püspök joghatóságának meghatározását: a házasságjogot kivette a tábori püspök hatósága alól. | A Szociális Missziótársulatból kiválva Budapesten megalakult a Szociális Testvérek Társasága. Főnöknője: Slachta Margit. A Társaság célja, hogy hivatásos és képzett munkaerőket neveljen az egyháznak és a társadalomnak, akik a kor igényeinek megfelelő eszközökkel szolgálják a közügyet karitatív, nőmozgalmi és szociálpolitikai vonatkozásban, főként a gyermek-, nő- és családvédelem érdekében. | Újjáalakuló kongresszust tartott az Országos Keresztény-Szocialista Párt. Elnöke Haller István, volt néppárti politikus lett. (1925-ben visszatért a keresztény pártba.) | Gr. Bethlen István miniszterelnököt és Kállay Tibor pénzügyminisztert fogadta XI. Pius pápa, aki a magyar miniszterelnöknek a Pius-rend nagykeresztjét adományozta. | A komáromi bencés gimnázium volt igazgatóját, Mórocz Emiliánt és vele együtt Gosztonyi Nándor tanárt kiutasították Csehszlovákiából. | A Keresztyén Diákok Világszövetsége rendezésében délkelet-európai konferenciát tartottak Visegrádon. A tanácskozáson 17 nemzet 63 képviselője jelent meg. |