Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Glattfelder Gyula csanádi püspök temesvári székhelyéről Szegedre települt át. → 1931. június 19.

Az osztrák népszámlálás adatai szerint Burgenland 285 609 főnyi lakosából 14 929 volt magyar, 226 751 német, 42 010 horvát, 1919 egyéb nemzetiségű. Vallásuk szerint 243 669 volt a katolikus, 37 743 az evangélikus, 1594 a református és 3723 az izraelita.

Alakuló közgyűlést tartott a Soli Deo Gloria Theologus Szövetség. Elfogadták az alapszabályt. A Szövetség első védnökének Ravasz László püspököt választották. → 1925. november 9.

Lorenzo Schioppa nuncius közölte Daruváry Géza külügyminiszterrel, hogy a Vatikán a püspöki székek betöltése előtt mindig meg fogja kérdezni a kormányt, nincs-e a jelölt ellen kifogása. Magyar részről prezentálásnak vagy kinevezésnek azonban a jelenlegi viszonyok között nincs helye.

Az Apostoli Szentszék rendelete lehetővé tette Glattfelder Gyula csanádi püspök számára, hogy átjöjjön az egyházmegye magyarországi részébe. Székhelyéül Szegedet jelölték ki. A csanádi egyházmegye Romániába került 153 plébániájából pedig Temesvár székhellyel apostoli kormányzóságot állított fel. → március 23.

A kalocsai érsekség Szerb– Horvát–Szlovén Királyság alá került 89 plébániájából a Szentszék bácskai apostoli kormányzóságot létesített, kormányzójául Budanović Lajos szabadkai plébánost nevezte ki. A csanádi egyházmegye átkerült részéből bánsági apostoli kormányzóságot hoztak létre, első adminisztrátora Rodic Raphael ferences rendi szerzetes lett.

Soltész Elemér nagybányai református lelkész személyében Horthy Miklós kormányzó kinevezte az első közös protestáns tábori püspököt. → 1924. december 17.

Horthy Miklós kormányzó jóváhagyta a Pozsonyból Pécsre helyezett M. Kir. Erzsébet Tudományegyetem Evangélikus Hittudományi Karának alapító okiratát. (A fakultás hat tanszékkel Sopronban, a líceum épületében működött 1923 novembere és 1950 között.)

XI. Pius pápa brevéjében az ausztriai provinciától elkülönítve Zirci Kongregáció néven önálló szervezetté alakította a ciszterci rend egyesült (a pilisi, a pásztói, a zirci, az egri és a szentgotthárdi) apátságait.

A Budapesti Református Teológiai Akadémián Kálvin-konferenciát rendeztek.