A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megalakult a Magyar Izraelita Nőegyletek Országos Szövetsége. | A baptista egyház 51 gyülekezetében 9616 tag volt. Két év múlva 60 gyülekezetben 10 079 tagot számlált. Lapjai: Békehírnök, Vasárnapi Tanító, Hajnalcsillag. | Darányi Kálmánt a Pápai Református Teológiai Főiskola és Kollégium világi gondnokává választotta. | Csernoch János bíboros hercegprímás Hont és Hugyag községekben plébániát szerveztetett. Budapesti plébánia-alapításai: Új-Lipótváros, Külső-Ferencváros, Rákosfalva, Római fürdő. | A pécsi püspökség Szerb–Horvát–Szlovén Királyság fennhatósága alá került részét külön észak-szerémi és dél-baranyai apostoli kormányzóságot a bosznia–szerémi (diakovári) püspök joghatósága alá rendelte a Szentszék. | A Szentszék újabb titulus adományozása nélkül fölmentette Novák István eperjesi görög katolikus megyéspüspököt, aki önként nem volt hajlandó lemondani. A püspöki széket be nem töltve Nyáradi Dénes, a horvátországi Körös görög szertartású püspöke lett az egyházmegye apostoli kormányzója. | Aranykorszak címmel jehovist alap indult. Szerkesztője: Faluvégi Dénes. | XI. Pius pápa kiadta a Katolikus Akció (azaz a hívek tevékeny részvétele az egyháziak apostoli munkájában) megszervezéséről szóló Ubi arcano Dei kezdetű enciklikáját. → 1929. október 25. | Minisztertanácsi határozat arról, hogy a főpapok szabadon végrendelkezhetnek vagyonukról, de előbb a kincstár engedélyét a kiszabott illeték lefizetésére a vallás- és közoktatásügyi minisztertől meg kell szerezniük. | Az I. világháború következtében a pécsi egyházmegyétől elszakított területet a Szentszék a diakovári püspökség adminisztrációja alá helyezte. |