A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A budai Vár Nándor terén ünnepélyesen leleplezték Kapisztrán Szent János szobrát, amelyet a Fővárosi Közmunkák Tanácsa emeltetett. Tervezte: Damkó József. | Az ideiglenesen Győrbe telepített Soproni Líceum ismét Sopronban tartotta meg tanévnyitóját. → 1991. július 1. | Budapesten megtartották a XIV. Katolikus Nagygyűlést, amely a magyar katolicizmus aktuális kérdéseivel foglalkozott. → 1923. október 7–9. | Faluvégi Dénes tanító, a Jehova Tanúi felekezet vezető alakja a régi Országház nagytermében nagyszabású előadás-sorozatot tartott. | Kihirdették az 1922:XXII. törvénycikket A házadóról és a fényűzési lakásadóról. 2. §: nem esnek házadó alá: „A törvényesen bevett vagy elismert vallásfelekezeteknek a nyilvános istentiszteletre szánt épületei, illetőleg épületeinek kizárólag és állandóan e célra szolgáló részei (templomok, imaházak), továbbá a vallásos áhítatoskodás céljaira szolgáló, de a templomok vagy imaházak fogalma alá nem tartozó különálló kápolnák és egyéb hasonló épületek, végül a lelkészeknek bérfizetés nélkül átengedett természetbeni lakások.” | A szombathelyi egyházmegyéhez tartozott 57, a trianoni szerződéskövetkeztében elszakított burgenlandi plébánia vezetését a bécsi érsek vette át apostoli adminisztrátor minőségben. → 1923. november 1. | Komáromban értekezletre gyűlt a nagyszombati apostoli kormányzóság magyar papsága, s emlékiratban fordult a pápához, hogy a kormányzóságterületén lakó magyarság létszámára hivatkozva külön magyar püspökség alapítását kérje. (Csernoch János bíboros hercegprímás nem támogatta a törekvést, mert az saját egyházmegyéje földarabolását jelentette volna.) | P. Marchi M. Cyrill szervita atya megalapította a Szervita Nővérek (Szűz Mária Szolgálóleányai) magyar kongregációját. → 1924. november 8. | A püspöki és belügyminiszteri engedélyezés után Kolozsvárott megalakult az Erdélyi Római Katolikus Népszövetség. Célja: egyesíteni Erdély katolikusait, fejleszteni közöttük az egyházhoz való hűséget; evangélium szellemében végzendő hitbuzgalmi, tudományos, irodalmi és szociális-karitatív munka. → 1941. augusztus 20. | A kormány beszüntette a református egyháznak folyósított államsegélyt. Oka: a reformátusok nyíltan tárgyalták az egyház és az állam szétválasztásának szükségességét. (Ekkor a protestánsok közös intéző bizottságot hoztak létre, tiltakoztak az önkormányzatukat sértő állami intézkedések ellen.) |