A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Budapesten megjelent az Unitárius Értesítő című havi folyóirat. (Utolsószáma 1944-ben látott napvilágot.) | Átalakult a Bethlen-kormány. A vallás- és közoktatásügyi tárcát gr. Klebelsberg Kunó, addigi belügyminiszter vette át. | A magyar kormány által szorgalmazott anyagi kérdések rendezése nélkül az Apostoli Szentszék az esztergomi érsekség csehszlovák fennhatóság alattirészéből létrehozta a nagyszombati (trnavai) apostoli kormányzóságot, első adminisztrátorául Jantausch Pál nyitraludányi plébánost nevezte ki. | Az Apostoli Szentszék a győri és a szombathelyi egyházmegyék Ausztriához csatolt plébániáit a burgenlandi apostoli kormányzóságban egyesítette, közvetlenül Róma alá rendelte és adminisztrátorául Gustav Friedrich Piffl bécsi bíboros érseket nevezte ki. → szeptember 24., 1960. augusztus 15. | Madeira szigetén számkivetésben elhunyt IV. Károly, az utolsó magyar király. | A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus 1456. számú körlevele, abban a hiszemben, hogy görög egyházközségekről van szó, készségesnek mutatkozott joghatósága alá vonni az egyébként teljesen magyarrá vált ortodox (görögkeleti) egyházközségeket. | A konstantinápolyi pátriárka tomoszával jóváhagyta a karlócai ortodox keleti szerb metropólia beolvadását a „szerb, horvát és szlovén királyság autokephal egyesült ortodox keleti egyházba”. | XI. Pius pápa 3 millió koronát küldött a budapesti szegény gyermekek részére. | A bíborosi konklávé Achille Ratti milánói érseket választotta pápává, aki a XI. Pius nevet vette föl. | A Salvatore Nővérek Pestújhelyen 9 fővel átvették a Munkáskórházat. |