Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Keresztény Földmíves és Polgári Párt néven legitimista keresztény párt alakult. Programja középpontjában a királykérdés mellett az általános, egyenlő és titkos választójog állt.

A magyar katolikus püspöki kar a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság fennhatósága alá került magyar felekezeti iskolák megmentése érdekében emlékirattal fordult a kormányhoz.

A Borsod, Abaúj és Zemplén vármegyék görög katolikus egyházközségeinek küldöttei Miskolcon nagygyűlést tartottak, és bejelentették csatlakozásukat a Magyar Görög Katolikusok Országos Szövetségéhez.

Megalakult az Országos Magyar Katolikus Főiskolai Diákszövetség, amelynek egyik vezetője Barankovics István lett.

Megalakult a Katolikus Leányok Országos Szövetsége azzal a céllal, hogy a katolikus középosztály leányait valláserkölcsi életükben és műveltségükben továbbképezze, szociális érzésüket erősítse és a gyakorlati kérdésekre rávezesse.

A Budapesti Református Teológiai Akadémia dísztermében, a Bethlen Gábor Kör fönnállásának 20 éves jubileuma alkalmából megalakult az Országos Magyar Protestáns Diákszövetség. Célja: a magyar protestáns ifjúság egységes képviselete. (Első alapszabályát a Belügyminisztérium nem hagyta jóvá.) → 1939. június 24.

A kereskedelemügyi miniszter 94 537/1921. számú rendelete szabályozta az ipari munka vasárnapi és Szent István-napi szüneteltetését.