A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Szentszék felmentette gr. Batthyány Vilmos nyitrai megyéspüspököt és cyshusi c. érsekké nevezte ki. | Az Apostoli Szentszék felmentette Radnai Farkas besztercebányai megyéspüspököt és auxumi c. érsekké nevezte ki. | A Dél-Baranyát, Bácskát és Bánságot magában foglaló Vajdaságnak az e napon tartott népszámlálás adatai szerint az 1 380 413 lakosból 720 306 fő római katolikus, 475 485 ortodox (görögkeleti), 133 886 protestáns, 18 777 izraelita volt. Magyar anyanyelvűnek 382 070 fő vallotta magát. Horvátországban és Szlovéniában 70 553, illetve 14 897 magyar nemzetiségű élt. | Megalakultak az első leány cserkészcsapatok. | Megalakult a Magyar Protestáns Nők Országos Szövetsége. Célja a protestáns öntudat és összetartás fejlesztése, a hitélet mélyítése, a protestáns nővédelem. | Pannonhalmán Bencés Gyakorlógimnázium nyílt. | Megalakult a Katolikus Tanítóegyesületek Országos Szövetsége. | Néhány lelkes egyetemi hallgató megalapította a Katolikus Iparos- és Munkásifjak Országos Egyesületét (Keresztény Munkásifjak Országos Szövetsége) azzal a céllal, hogy a magyar munkásifjakat keresztény és nemzeti szellemben neveljék. | A Budapesti Evangélikusok Lapja neve Evangélikusok Lapja elnevezésre változott. (A lap 1932 végén szűnt meg.) | Az e napon tartott népszámlálás adatai szerint Magyarország lakossága 7 990 202 fő. Felekezeti megoszlás: latin szertartású katolikus 63,9%; görög szertartású katolikus 2,2%; református 21%; evangélikus 6,2%; ortodox 0,6%; izraelita 5,9%; egyéb és ismeretlen 0,2%. |