A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Mivel a december 16-ra kitűzött konzisztórium előtt nem érkezett meg a csehszlovák kormány hivatalos nyilatkozata, Kamill Krofta, a Csehszlovák Köztársaság vatikáni követe személyes felelősséget vállalt arra, hogy kormánya visszaadja gr. Batthyány Vilmos és Radnai Farkas megyéspüspökök személyes tulajdonát, megtéríti a kényszerű távollétük alatt kánonjogilag őket megillető elmaradt jövedelmüket, és élethossziglani méltányos évjáradékot állapít meg. Így a másnapi konzisztóriumon megtörténhetett a három (nyitrai, besztercebányai, szepesi) új szlovák püspök kihirdetése, amit 1921. február 15-én felszentelésük követett. (A cseh kormány bár nyíltan nem dezavuálta követét, de nem is teljesítette a két megyéspüspökkel szemben vállalt kötelezettségét.) → 1921. február 10., február 20. | Gr. Somssich József vatikáni követ memorandumban tájékoztatta Pietro Gasparri bíborost, vatikáni államtitkárt, hogy Radnai Farkas, a Csehszlovák Köztársaságból kiutasított besztercebányai püspök fenntartja jogát püspöki hivatalához. (A cseh lapok már közzétették, hogy a besztercebányai püspökséget is a cseh kormány jelöltjével fogják betölteni.) → december 15. | A magyarországi evangélikus egyház egyetemes közgyűlése kimondta, hogy az integritás alapján áll: „az egyetemes egyházat régi területi határaiban továbbra is egységesnek tartja.” | Kihirdették az 1920:XXXVI. törvénycikket A földbirtok helyesebb megoszlását szabályozó rendelkezésekről. 31. §: nem váltható meg a közérdekű intézmény (kórház, árvaház, egyházközségi háztartás stb.), tanító rend vagy egyházi javadalmas azon mezőgazdasági ingatlana, ami ellátására okvetlenül szükséges; 44. §: a megváltás árának megállapításánál figyelemmel kell lenni a megváltott földbirtok esetleges kegyúri terhére. A kegyúri terhektől való mentesítésről gondoskodni kell, különösen ott, ahol a megváltott földbirtokok több kisbirtokos kezébe kerülnek. Szükség esetén a kegyúri terhet az állam átveheti, vagy ingatlant kötnek le a kegyúri terhek fedezésére. | Pietro Gasparri bíboros, vatikáni államtitkár, Federico Tedeschini helyettes államtitkár és Bonaventura Ceretti, a rendkívüli ügyek kongregációjának titkára közölték Serédi Jusztiniánnal, a vatikáni magyar követség akkori kánonjogi tanácsosával, hogy a pápa a nyitrai püspökség betöltésében hozott határozatát nem kívánja megváltoztatni. Másnap ugyanerről tájékoztatást kapott gr. Somssich József vatikáni magyar követ is, aki hangoztatta, hogy a Szentszék eljárása a lehető legrosszabb hatást fogja kelteni Magyarországon. → december 15. | Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök a püspökség tési birtokának 1025 (másutt: 1044) katasztrális hold szántóföldjét – holdját 6300 koronáért – fölparcellázta a tési lakosság között. | A Külügyminisztérium utasította gr. Somssich József vatikáni magyar követet, hogy igyekezzen a nyitrai püspökség betöltését halogattatni, mert a békefeltételekkel átadott Millerand-levélben említett határmegállapító bizottság munkájának eredményeként Nyitrát remélhetőleg vissza fogják csatolni Magyarországhoz. → december 7. | Csernoch János bíboros hercegprímás levélben igyekezett jobb belátásra bírni IV. Károlyt hazatérési terveit illetően. | Gr. Somssich József vatikáni magyar követ jelentése szerint a Szentszék a cseh kormány jelöltje, Kmetykó Károly személyében elfogadta a nyitrai egyházmegye új püspökét. → november 25. | Buday Dezsőt, a kecskeméti református jogakadémia tanárát a dunamelléki kerület fegyelmi bírósága megfosztotta hivatalától, mert a kecskeméti direktórium tagja volt. (Esete főleg azért váltott ki nagy érdeklődést, mert az ítélet meghozatalakor már nem élt, Horthy különítményesei kivégezték.) |