A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Honvédelmi Minisztériumban Zadravecz István római katolikus tábori püspök, Németh István református püspök, Kapi Béla evangélikus püspök és több tábori lelkész részvételével tartott értekezleten a katolikus tábori püspökség mintájára létrehozandó önálló református és evangélikus tábori püspökségek fölállításáról tárgyaltak. (Zadravecz István a terv ellen tiltakozott a honvédelmi miniszternél.) → 1923. február 9. | Budapesten megjelent a Katolikus Tanítóegyesületek Országos Szövetségének közlönye, a Nemzetnevelés című keresztényszociális irányú pedagógiai lap. Szerkesztője: Kocsán Károly. | A péceli konferencia résztvevői elhatározásának megvalósításaképp megjelent a Reformáció című lap első száma Forgács Gyula szerkesztésében. | A katolikus püspöki kar konferenciája foglalkozott az esetleges restaurációs kísérlet várható következményeivel. (Legitimista álláspontra helyezkedett.) | Budapesten megtartották a XIII. Katolikus Nagygyűlést, amelynek keretében a Katolikus Népszövetség is gyűlést rendezett. Gr. Zichy János elnök a lezajlott eseményeket elemezte, és a keresztény kurzus támogatására hívott föl. Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök nagy ünneplés közepette a magyar nemzet katasztrófáiról beszélt (Muhi, Mohács, 1919). Gr. Mikes János szombathelyi megyéspüspök és gr. Apponyi Albert a katolikus mozgalmak fontosságát elemezték. → 1922. október 10–12. | XV. Benedek pápa magánkihallgatáson fogadta gr. Somssich József vatikáni magyar követet, aki tájékoztatta őt az elcsatolt területek egyházfőinek sorsáról. A pápa újból kijelentette, hogy a Szentszék nem kezdi meg a magyar püspökségek területi újjászervezését a határok végleges megállapítása előtt. → november 12. | Átadta megbízólevelét a kormányzónak Lorenzo Schioppa c. érsek, az új budapesti pápai nuncius. | Kihirdették az 1920:XXV. törvénycikket A tudományegyetemekre, a Műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról (ún. numerus clausus). A törvény előírta, hogy az erkölcsi és nemzethűség szempontjából megbízhatóság mellett a továbbtanulásra alkalmasok között az izraelita felekezetűek nem tehetnek ki többet, mint országos számarányuknak (6%) a kilenctized részét. → 1928. április 26. | A Budapesten tartott konferenciájukon egyesültek a békeszerződés utáni Magyarországon maradt baptisták. Nevük: Magyarországi Baptista Gyülekezetek Szövetsége. Elnökké Udvarnoki Andrást, alelnökké Csopják Attilát választották. | Megalakult az Annunciáta Nővérek Társasága (más néven: Gyümölcsoltó Boldogasszony Szolgálói) női szerzetesrend. Anyaházuk a szombathelyi közkórház mellett épített zárda volt. → 1934. szeptember 8. |