Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Kolozsvárott megalakult az Unitárius Irodalmi Társaság, amelynek első elnöke Ferencz József unitárius püspök lett.

A Kálvinista Szemle című hetilap rendezésében református gyakorló lelkészek Pécelen konferenciát tartottak az egyház szellemi és anyagi megerősítése érdekében. A jelenlévők és a később csatlakozók aláírták az ún. Péceli Programot, s a rendszeres összejöveteleken kialakult a Péceli Kör. → október 31., 1921. augusztus 23–25.

A trianoni békeszerződés aláírása után a szerbek zár alá vették a piarista rend 2100 holdas dobszai gazdaságát.

 A VKM engedélyezte az Isteni Megváltó Leányai szerzetesrendnek Budán, a Villányi úton Szent Margit Leánygimnázium és Intézet megnyitását.

A komáromi bencés gimnázium tanárai közül 24 órás határidővel kiutasították Szunyogh Xavér Ferencet, a Katolikus Legényegylet elnökét, a Keresztény Szociális Párt szervezőjét, az Őrálló című hetilap szerkesztőjét.

A minisztertanács határozatot hozott a katolikus egyházközségek igazgatási szabályzatának elfogadásáról. Amely egyházközség ezt elfogadta, azt eo ipso kormányhatóságilag megalakultnak ismerték el. A szabályzatot később többször módosították.

Magyarország első vatikáni követe, gr. Somssich József átadta XV. Benedek pápának megbízólevelét. Ezzel hivatalosan is létrejött a diplomáciai kapcsolat Magyarország és az Apostoli Szentszék között.

Wolff Károly vezetésével Budapesten megalakult a protestánsokat és katolikusokat egyaránt tömörítő Keresztény Községi Párt.

A Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja és a kisgazdapárt szoros pártszövetségéből megalakult az Egyesült Keresztény Nemzeti Kisgazda és Földmíves Párt. Elnöke Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök lett.

Az Erdélyi Unitárius Egyházzal mint anyaegyházzal való kapcsolattartás nehézzé válása miatt, Hódmezővásárhelyen a Duna–Tisza Menti Egyházkör gyűlésén Józan Miklós esperest püspökhelyettesi jogkörrel ruházták föl.