A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Megindult a Magyar Cserkész című lap. Szerkesztette: Temesy (Hermann) Győző. | A Romániához csatolt terület lakosságának vallási megoszlása az 1910. évi magyar népszámlálás, illetve az 1919-re és 1926/27-re vonatkozó román számítások szerint: 1910-ben az 5 242 024 főből 1803 257 ortodox, 1 243 275 görög szertartású katolikus, 980 808 latin szertartású katolikus, 695 931 református, 262 994 evangélikus, 182 294 izraelita, 68 759 unitárius, 4706 egyéb. 1919-ben az 5 208 345 főből 1 815 854 ortodox, 1 274 935 görög szertartású katolikus, 910 601 latin szertartású katolikus, 689 669 református, 266 191 evangélikus, 170 943 izraelita, 67 374 unitárius, 12 778 egyéb. 1926/27-ben az 5 696 465 főből 2 086 097 ortodox [görögkeleti], 1,336 millió görög szertartású katolikus, 972 924 latin szertartású katolikus, 730 034 református, 297 565 evangélikus, 203 191 izraelita, 70 654 unitárius, egyéb: ismeretlen. — Az unitáriusok 115 gyülekezetéből 111-et veszítettek el, a reformátusok 2073 gyülekezetükből 1012-t. A 2 621 329 református egyháztagból 1632 852 maradt az országban; az 1 340 143 evangélikus lutheránusból 485 219. Az evangélikusok 770 anyaegyházából 484, többnyire német és szlovák anyanyelvű élt tovább az utódállamokban. A kisebb protestáns közösségek mintegy 17 ezer tagjából 8000 maradt Magyarországon.) | A magyar kormány és az antant képviselői aláírták a trianoni békeszerződést. (A Csehszlovák Köztársasághoz csatolt területen az 1910. évi népszámlálás szerint 1 070 222, az 1930. évi csehszlovák népszámlálás szerint 717 427 volt a vallási hovatartozását is feltüntetett magyar nemzetiségűek száma. Vallási megoszlásuk: 1910-ben 629 220 latin szertartású katolikus, 67 941 görög szertartású katolikus, 212 192 református, 53 150 evangélikus, 107 719 izraelita. 1930-ban 454 912 latin szertartású katolikus, 27 194 görög szertartású katolikus, 197 484 református, 21 032 evangélikus, 16 807 izraelita. 1910 és 1930 között a magyar katolikusok száma 28, a reformátusoké 8, az evangélikusoké közel 70%-kal fogyott meg. | Belügyminiszteri rendelet tiltotta be a szabadkőművesek magyarországi páholyéletét. → 1950. június 12. | Horthy Miklós kormányzó megbízta Zadravecz István szegedi ferences házfőnököt, c. püspököt, hogy az V. rangosztályba való egyidejű besorolás mellett a Magyar Nemzeti Hadsereg katolikus lelkészetét vezesse. | Lőw Immánuel szegedi főrabbit a hatóságok nemzetellenes magatartással vádolták és letartóztatták. | Baltazár Dezső református püspök a debreceni Nagytemplomban üdvözölte Horthy Miklós kormányzót. | Az Apostoli Szentszék értesítette a magyar kormányt, hogy fölveszi a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal. Első nunciusként Lorenzo Schioppát, eddigi bajor nunciust jelölte meg. (Kinevezése kelte: 1920. augusztus10.) → október 6. | Friedrich István és hat képviselőtársa kilépett a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjából, és legitimista alapon reorganizálták a Keresztény Nemzeti Pártot. | Miklósy István, a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye főpásztora levelet intézett XV. Benedek pápához, és felhívta figyelmét arra, hogy Magyarországon a rutén híveknek három, a románoknak négy, a magyaroknak egy egyházmegyéjük van. Ezek mind a görög szertartást követik, tehát nincs törvényes alapja az újabban elterjedt „rutén rítus”, „román rítus” megjelöléseknek. → 1934. december 21. |