A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Sebestyén Jenő teológiai tanár megjelentette a Kálvinista Szemle című egyháztársadalmi hetilap első számát. (A lap 1933 végén szűnt meg.) | A budapesti református egyházközség presbitériuma négy református vallású, a tanácsköztársaság alatt vezető szerepet játszott politikust, Garbai Sándort, Kunfi Zsigmondot, Jászi Oszkárt és Fényes Lászlót törölte az egyházközség tagjai sorából. | Budapest I. kerületében parlamenti képviselővé választották Slachta Margitot, a Szociális Missziótársulat alapító tagját, a Magyar Nő című keresztény nőmozgalmi hetilap szerkesztőjét. Ő volt az első magyar nőképviselő. | Az 1348/1920. VKM eln. számú rendelet értelmében a tanácsköztársaság alatt az állami anyakönyvi hivataloknak beszolgáltatott felekezeti anyakönyvek haladéktalanul visszaadandók. | XV. Benedek pápa „sub plumbo” domitianopolisi c. püspökké nevezte ki Zadravecz Istvánt, szegedi ferences rendházfőnököt. → május 7. | A katolikus püspöki kar értekezlete felkérte a hercegprímást, utazzon Rómába, s tárgyaljon annak érdekében, hogy a határok módosítása ellenére a Felvidéken megmaradjon a magyar katolikus egyház adminisztratív egysége. XV. Benedek pápa válaszában közölte, hogy a béke ratifikációja után hat hónappal tárgyalásokat kénytelen kezdeni a határoknak megfelelő új egyházmegyei beosztásokról. Ugyanekkor a hercegprímás bejelentette, hogy Horthy Miklóst Magyarország kormányzójává történt megválasztása alkalmából a magyar katolikus egyház nevében írásban üdvözölte. | Elhunyt Kohn Sámuel királyi udvari tanácsos, a Pesti Izraelita Hitközség főrabbija. | Csernoch János bíboros hercegprímás üzenetben reagált a szlovákiai magyar papság 1919. november 19-i memorandumára, panaszkodott, hogy sem levelet, sem körlevelet, de még liturgikus naptárakat sem tud küldeni egyházmegyéje megszállt területére. | Életbe lépett A budapesti katolikus egyházközségek igazgatásának szabályzata. (Csernoch János bíboros hercegprímás 1920. február 27-én, Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter március 2-án hagyta jóvá.) | A nemzetgyűlés a református vallású Horthy Miklóst választotta meg kormányzónak. |