A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Kihirdették az 1920:I. törvénycikket Az alkotmányosság helyreállításáról és az államfői hatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről. 13. §-a kimondta, hogy az ideiglenes államfőt, a kormányzót nem illeti meg a főkegyúri jog gyakorlása. | A vatikáni államtitkár tudomásul vette, hogy Csernoch János bíboros hercegprímás és Haller István vallás- és közoktatásügyi miniszter ideiglenesen megegyeztek a káptalani stallumok és a királyi kegyuraság alá tartozó apátságok betöltése tekintetében. (A magyar kanonokságok, tiszteletbeli kanonokságok és a plébániával egybekötött királyi adományozású apátsági javadalmak a főkegyúri jog gyakorlásának végleges rendezéséig ideiglenesen az egyházjog szerint tölthetők be, de a kinevezett személyt illetően a kinevezés előtt a vallás- és közoktatásügyi miniszterrel érintkezésbe kell lépni. Az Apostoli Szentszék azzal a feltétellel fogadta el a megegyezést, hogy a kultuszminiszter a jelölttel szemben csak politikai észrevételt tehet, egyébként a személyt nem határozhatja meg, a kinevezést nem approbálhatja.) | A magyar reformátusság keresztény alapon való politikai szervezésére Szilassy Sándor elnök, Somogyi Lajos ügyvéd, társelnök és Sebestyén Jenő főtitkár vezetésével Budapesten megalakult a Kálvinista Politikai Szövetség. | A Keresztyén Ifjúsági Egyesületek Nemzeti Szövetsége kebelén belül megalakult az Ichthüs (Iésous Christos theou hüios sótér, magyarul: Jézus Krisztus Istennek Fia Megváltó) cserkész munkaközösség. Elnöke Ravasz Árpád, a budapesti Református Gimnázium igazgatója lett. | Csernoch János bíboros hercegprímás levélben kérte gr. Somssich József külügyminisztert, hogy szorgalmazza a Vatikánnal való diplomáciai kapcsolatok felvételét. | A katonai körletparancsnokságok kiépítésére korábban kiadott honvédelmi miniszteri rendelet kiegészítéseképp elrendelték, hogy minden katonai körletparancsnokságnál föl kell állítani a tábori lelkészi hivatalt. | IV. Károly király Pranginsban (Csehország) nyilatkozatot adott ki, miszerint lemondott azokról a magán-kegyúri jogairól, amelyek családi birtokaival voltak kapcsolatosak. (A lemondás nem volt kapcsolatba hozható a magyar főkegyúri joggal, a Vatikán mégis megszűntnek tekintette a magyar főkegyúri jogot.) | Gr. Apponyi Albert, a béketárgyalások magyar delegációjának elnökeként jegyzékben foglalta össze a Szövetséges Hatalmak Legfőbb Tanácsának az egyházi élet terén elkövetett román atrocitásokat. | A Központi Sajtóvállalat kiadásában megjelent a Magyar Jogi Szemle című folyóirat. | A Központi Sajtóvállalat katolikus lapkiadó megjelentette a Képes Krónika című hetilapot. |