A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az adventista felekezet prédikátorai Budapesten konferenciát tartottak, ahol a Közép-Magyar Misszióterület újjászerveződött mint Magyar Misszióterület, és magába olvasztotta valamennyi, a mai Magyarország területén lévő gyülekezetet. (Ekkor az egyháznak 17 gyülekezete és 6 csoportja volt 502 taggal. Vezetője: Minck Adolf.) | A Keresztény Nemzeti Párt és a Keresztény Szociális Gazdasági Párt egyesült Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja néven. | Megjelent Tóth Tihamérnak, a Központi Szeminárium spirituálisának legnépszerűbb könyve, a Tiszta férfiúság. (Ez volt a nyitó darabja a Levelek diákjaimhoz című sorozatnak. Magyarul 14 kiadást ért meg, 28 ezer példányban kelt el, az európai nyelveken kívül kiadták japánul és Braille-írással a vakok számára is.) | Őrgr. Pallavicini György dunántúli központi kormánybiztos levelet intézett a keresztény egyházak püspökeihez, és kérte közreműködésüket a propagandabizottságokban. | Gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök az őt és papjait ért sorozatos zaklatások miatt panaszt küldött Budapestre, kérve annak a békekonferencia elé juttatását. → 1920. január 14. | Prohászka Ottokár megyéspüspök ünnepi tedeumot mondott abból az alkalomból, hogy Székesfehérvárra bevonult a Magyar Nemzeti Hadsereg. | XV. Benedek pápa ismét bírálta az autonómia tervezetét a beneficiális jog felforgatása miatt. | Gr. Mikes János szombathelyi megyéspüspök Pehm (1942-től Mindszenty) József zalaegerszegi hitoktatót zalaegerszegi plébánossá nevezte ki. | Bleyer Jakab nemzetiségi kisebbségi miniszter Csernoch János bíboros hercegprímásnak küldött tájékoztatása szerint Nagybecskereken megtiltották a harangozást, az újvidéki magyar katolikus főgimnázium berendezését Belgrádba vitték. | Hosszas előkészítő munka után megjelenhettek a Központi Sajtóvállalat katolikus kiadó lapjai: Nemzeti Újság, Új Nemzedék, Neue Post című politikai napilapok. |