A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A gyulafehérvári rendőrség gr. Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspököt, a székeskáptalan tagjait, a központi papságot és a főgimnázium tanári karának egy részét házi őrizetben tartotta. | Újra megalakult a Magyar Cserkészszövetség. Elnöke Ravasz Árpád lett, akit Sík Sándor (1921–1922), Witz Béla (1922–1931), Vidovszky Kálmán (1931–1932), majd Papp Antal (1932–1942) követett. | Antiszemita és antikommunista alapon megszerveződött a Magyarországi Radikális Keresztényszocialista Párt. Hivatalos lapja a Népakarat. | A cseh iskolafelügyelő csehszlovák reálgimnázium részére katonákkal lefoglaltatta a kassai premontrei gimnázium és konviktus épületét, amelyben – az államivá vált pozsonyi volt királyi katolikus és az 1925-ben csehszlovák reálgimnáziummá átalakított érsekújvári katolikus főgimnáziumhoz hasonlóan – maradt párhuzamos magyar tagozat is. | Az Ausztriával Saint-Germainben kötött békeszerződés Nyugat- Magyarországot (Burgenlandot) Ausztriának juttatta. A békeszerződés végeredményeképp a szombathelyi egyházmegye 57, a győri püspökség 99 plébániája került Ausztria uralma alá. | Az 5016/1919. VKM eln. számú rendelet föloldotta az egyházak, hitfelekezetek és alapítványok tulajdonát képező, a volt vallásügyi likvidáló bizottságok által letiltott pénzintézeti folyószámlákat, takarékpénztári letéteket és egyéb követeléseket. | A román megszállás következtében a hajdúdorogi görög szertartású egyházmegye parókiáiból 33 a nagyváradi görög katolikus püspök, 7 a bukovinai ún. rutén adminisztrátor, 35 a gyulafehérvár–fogarasi érsek joghatósága alá került arra az időre, „amíg az Apostoli Szentszék másképp nem határoz”. | A Keresztény Szocialista Párt és a Keresztény Gazdasági Párt egyesült Keresztény Szociális Gazdasági Párt néven. → október 25. | A 4753/1919. VKM eln. számú rendelet elismerte a volt tanácskormány alatt történt vallásváltoztatásokat, amennyiben annak tényét az illetékes lelkészi hivatal által kiadott hiteles bizonyítvány igazolja. (Ugyanerről intézkedett az 1919. december 29-i 6822/1919. ME számú rendelet is.) | A Pesti Izraelita Hitközség elöljárósága ünnepélyes deklarációban üdvözölte a proletárdiktatúra bukását. |