A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A katolikuspüspöki kar konferenciáján elhatározta, hogy a politikai erők közül a keresztényszociális pártot támogatja. A Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök által megfogalmazott püspökkari körlevél szükségesnek tartotta a falvak népének földhöz juttatását. | A Magyarországi Keresztényszocialista Párt fuzionált az Országos Keresztény Szocialista Párttal, és most mint Keresztény Szocialista Párt szervezkedett. E párthoz csatlakozott Giesswein Sándor győri kanonok is. → 1919. augusztus vége. | A Gyűjtőfogházból szabadult gr. Mikes János megyéspüspök hívei ünneplése közepette bevonult Szombathelyre. | Az Apostoli Szentszék engedélyezte az Isteni Szeretet Leányai Társulata magyar rendtartományának megalakítását. | Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter körlevélben közölte az egyházakkal, hogy az állam és az egyház közötti viszony tekintetében az 1918. október 31. előtti helyzet az irányadó, s kérte az egyházak támogatását. (Biztosította őket az államosított egyházi javak visszaadásáról és az egyházaknak a kormány részéről történő anyagi támogatásáról.) | Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök egyházmegyéje papjaihoz intézett körlevélben fejtette ki keresztényszocialista jellegű szociális és politikai programját. | Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter 4507/1919. eln. számú rendeletével hatályon kívül helyezte a nevelési és oktatási intézetek köztulajdonba vételéről, valamint a művelődés és oktatás ügyeinek szabályozásáról a tanácskormány által kiadott rendelkezéseket. | Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter 4508/1919. eln. számú körlevelében tájékoztatta a törvényhatósági bizottságokat, hogy a hitfelekezeti iskolai adó és egyéb járulékok fizetésének kötelezettsége nem szűnt meg. | Srobár, a cseh kormány szlovákiai minisztere 132. számú rendeletével az esztergomi érsekség, a nyitrai, a szepesi és a besztercebányai püspökségek, az esztergomi székesfőkáptalan, a váci székeskáptalan, a vallásalap, az esztergomi és a budapesti papneveldék, a lekéri, a zirci és jászói apátságok, illetőleg prépostságok s a bencések Szlovenszkó területén fekvő összes ingó és ingatlan vagyonát zár alá vette, a többi egyházi és alapítványi vagyont pedig állami felügyelet alá helyezte. Mindezek kezelését a Centrálna Komitia r. kat. majetkov pre Slovensko elnevezésű bizottságra bízták. (Összesen 251 925 kat. hold katolikus egyházi vagyont zároltak, ebből 32 ezer hold az esztergomi érsekségé, 28 ezer a besztercebányai püspökségé, 23 ezer a szepesié, 17 ezer a nyitraié és 21 ezer a jászói premontrei prépostságé volt.) → 1927. december 17. | Imre Sándor helyettes államtitkár, aki a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumot ideiglenesen vezette, hatályon kívül helyezte a tanácskormány oktatási és művelődési rendelkezéseit. → augusztus 15. |