A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Budapesten, a Szent István Társulat dísztermében Haller István elnökletével és programbeszédével zászlót bontott az Országos Keresztény Szocialista Párt. „Keresztény, nemzeti és szocialista” programnyilatkozatát másnap tették közzé. → augusztus 22. | Megalakult a Peidl-kormány. | Srobár, Szlovákia teljhatalmú minisztere bezáratta a kassai katolikus tanítóképzőt. | A belgrádi kormány minisztertanácsi határozattal a volt magyar részekre is kiterjesztette az 1904. évi szerbiai népiskolai törvényt, amely csak állami és magán jellegű népiskolákat ismert el, s ezzel sorvadásra ítélte az összes magyar felekezeti iskolát. (Egy 1920-ban kelt minisztertanácsi rendelet pedig az 1912-ben hozott szerb középiskolai törvény kiterjesztésével ugyanezt a középiskolákra is kimondta, s így 1924-ig fokozatosan megszűntek a vajdasági magyar nyelvű felekezeti jellegű iskolák.) → 1922. január 13. | A Vallásügyi Likvidáló Bizottság engedélyezte, hogy a 10 kat. holdnál kisebb szőlőgazdasági egyházi birtokok évi termését a korábbi javadalmasoknál hagyják, s mentesítette a zár alá vétel alól a haszonbérbe adott lelkészi javadalmak haszonbérét vagy az ezzel egyenlő értékű termést. | Csernoch János bíboros hercegprímás az olasz misszió segítségével Rómába juttatott levelében kérte az Apostoli Szentszéktől, hogy helyeztesse a katolikus egyházat valamely nagyhatalom védelme alá. | A tanácsköztársaság alkotmánya kodifikálta az állam és az egyház szétválasztását, a lelkiismereti és vallásszabadság biztosítását. | Lukács György közoktatásügyi népbiztos rendelete megszüntette a budapesti Kir. M. Tudományegyetem Hittudományi Karát. Végrehajtását szeptember elejére tervezte, egy „hittudományi kutatóintézet” létesítésével együtt. | Csernoch János bíboros hercegprímás, mint az ország első közjogi méltósága, a tanácsköztársaság Kormányzótanácsától azoknak az intézkedéseknek a hatályon kívül helyezését sürgette, amelyek ezen állása gyakorlásában akadályozzák. | A román királyi pár nagykárolyi tartózkodása alatt Baltazár Dezső református püspök és gr. Degenfeld József főgondnok kihallgatáson jelentek meg a király előtt. |