A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Csernoch János bíboros hercegprímás a Tanácsköztársaság Kormányzótanácsának címzett levelében hét pontban sorolta föl a katolikus egyház sérelmeit. | A Forradalmi Kormányzótanács XCV. számú rendelete Az egyházi birtokok átadásáról. 1. §: a 100 magyar holdnál nagyobb mezőgazdasági, a 10 magyar holdnál nagyobb szőlő-, valamint az összes olyan erdőbirtokot, amely egyház, hitfelekezet vagy általuk kezelt alapítvány tulajdonában voltak, s amelyeket az e célra kiküldött likvidáló bizottság átvett, át kell adni a Földművelésügyi Népbiztosság mezőgazdasági és erdészeti megbízottjának. Az erdők tanácsköztársasági kezelésben maradnak. (A rendeletet a Tanácsköztársaság május 20-i száma közölte.) | Valfré di Bonzo bécsi nuncius Demetriu Radut, a nagyváradi görög katolikus egyházmegye püspökét a hajdúdorogi egyházmegye 46, román megszállás alá került paróchiájának apostoli delegátusává nevezte ki. (E paróchiák közül a hajdúdorogi egyházmegye felállítása előtt 42 a nagyváradi, 4 pedig a szamosújvári egyházmegyéhez tartozott.) | Baltazár Dezső református püspök beszédében az „egyházunk üldözése legsötétebb korszakaira emlékeztető kormányzatnak” minősítette a tanácshatalmat. | A Közoktatásügyi Népbiztosság 26/1919. számú rendelete valamennyi levéltár, köztük az „egyházi testületek levéltárainak” ügyeit saját hatáskörébe tette át. | A Közoktatásügyi Népbiztosság 22/1919. szám alatt elrendelte a közművelődési intézmények, tanintézetek, hivatalok, egyházak könyvtárainak köztulajdonba vételét. (A rendelet a Tanácsköztársaság 1919. május 6-i számában jelent meg.) | A román hadsereg elfoglalta Nyíregyházát, Miklósy István hajdúdorogi püspököt internálta, majd fogságba vetette, s csak azután engedte el, hogy aláírta a gyulafehérvár–fogarasi egyháztartományból az egyházmegyéjéhez csatolt plébániákról való lemondását. | Gr. Batthyány Vilmos nyitrai megyéspüspök XV. Benedekhez intézett olasz nyelvű levelében az egyház magasabbrendű érdekeire és a politikai helyzetre hivatkozva – még akkor is, ha Szlovákia újból egyesülne Magyarországgal –, felmentését kérte. → 1920. november 12. | A Somogyi Vörös Újság hírül adta, hogy Tildy Zoltán lelkész Somogy megyében megszervezte a református lelkészek szakszervezetét. | A Közoktatásügyi Népbiztosság13/1919. rendelete intézkedett az egyházak vagyonának elkobzásáról és szocializálásáról, kivéve ez alól a vallási szertartásokhoz szükséges felszerelést és épületet. (A rendelet a Tanácsköztársaság 1919. április 27-i számában jelent meg.) 1919. június elejéig a katolikus egyháztól kb. 639 ezer katasztrális hold földbirtokot vettek zár alá, továbbá 72 millió korona készpénzt, valamint az alapítványok 123 millió korona tőkéjét. |