A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A debreceni Vörös Őrség letartóztatta Baltazár Dezső református püspököt. Kihallgatás után másnap elengedték. | Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos 10/1919. számú rendelete A népiskolák átszervezéséről. (Ott, ahol kettő vagy több osztatlan népiskola, vagy osztott mellett osztatlan is fennáll, egységes iskolává alakítandók. A rendelet a Tanácsköztársaság április 20-i számában jelent meg.) | Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos kiadta A vallás szabad gyakorlásáról szóló rendeletét. | A Budapesti Munkás- és Katonatanács Közoktatásügyi Ügyosztályának rendelete megszüntette a tanítás kezdetén és végén tartott imádkozást. Másik utasítása elrendelte az iskolákban kifüggesztett, királyokat és hivatali elöljárókat ábrázoló, vagy vallásos tárgyú képek azonnali eltávolítását. | Garbai Sándor, a Forradalmi Kormányzótanács elnöke fogadta az evangélikus egyház küldöttségét. Kapi Béla dunántúli evangélikus püspök írásban nyújtotta be a kérelmeket. (Az állam tegyen különbséget a felekezetek között az egyházi vagyon lefoglalásával kapcsolatban; a Kormányzótanács ismerje el az egyházi munka közhasznú voltát és adja meg az egyházaknak is a munka szabadságát és lehetőségét, rendezzék az egyházi alkalmazottak anyagi helyzetét.) | Baltazár Dezső, a tiszántúli református egyházkerület püspöke körlevélben hívta föl a gyülekezeteket a Forradalmi Kormányzótanácsnak való engedelmességre. | Csernoch János bíboros hercegprímást kilakoltatták az esztergomi érseki palotából, és ötszobás lakást utaltak ki számára. | A Budapesti Református Teológiai Akadémián megszűntek az előadások, a tantermeket a IX. kerületi Munkás- és Katonatanács, a püspöki és főgondnoki szobákat a budapesti egyházi direktórium foglalta le. | A tanácsköztársaság kormánya gr. Mikes János szombathelyi megyéspüspököt túszként a budapesti Gyűjtőfogházba szállíttatta. (Négy hónapot töltött ott.) | A Forradalmi Kormányzótanács XXIV. számú rendelete A nem állami nevelési és oktatási intézmények köztulajdonba vételéről határozott. Az egyházak vagyonát elkobozták, ugyanakkor deklarálták a vallás- és lelkiismereti szabadságot. (A rendeletet a Tanácsköztársaság 1919. április 1-jei száma közölte.) |