A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Kihirdették az 1919:XVIII. néptörvényt A földművelő nép földhöz juttatásáról. 3. §: „Egyházi birtokoknál az államnak mindenütt kisajátítási joga van a birtokoknak 200 holdon felüli részére.” (A kisajátítás határát egyébként 500 kat. holdnál húzta meg a törvény.) | Zárlatot rendeltek el gr. Mikes János szombathelyi megyéspüspök vagyonára. Oka az volt, hogy a püspök az egyház jövedelméből politikai agitációs célokra költött. → február 27. | Elhunyt Molnár János esztergomi kanonok, a Katolikus Néppárt egyik alapítója. | Szombathelyen letartóztatták Pehm (1942-től Mindszenty) József zalaegerszegi állami főgimnáziumi hittanárt. Tíznapi fogvatartás után a házi őrizetből szabadon engedték, de mivel a zalaegerszegi kormánybiztos tilalma ellenére vissza akart térni szolgálati helyére, Zalalövőn ismét letartóztatták és március 21-ig a püspökvárban tartották fogva, majd átvitték a városi rendőrkapitányság fogdájába. Innen május 15-én Zalaegerszegre vitték, ahol nem volt hajlandó betartani a vármegyei direktórium elnökének magatartási előírásait, ezért május 16-án kitoloncolták Zala vármegye területéről. Augusztus első napjaiban tért vissza Zalaegerszegre. | A Csehszlovák Köztársaságban kormányrendelet függesztette föl a közel 400 ezer fős lutheránus (evangélikus) egyház autonómiáját, s tekintet nélkül a több mint 50 ezer magyar és 36 ezer német anyanyelvű hívőre, nyugati és keleti egyházmegyére osztotta a lutheránus egyházat, mindkettő élére csehbarát papokat állítva. | Az Országos Katolikus Tanácsa püspökkari konferencia által előzetesen jóváhagyott katolikus autonómia-tervezetet benyújtotta Vass János vallásügyi miniszternek. (A kormány elégtelennek tartotta a klérus részéről tett engedményeket.) | Az e napon összeült rendkívüli katolikus püspökkari konferencia egyre radikálisabbnak minősítette a politikai helyzetet, s ennek ellensúlyozására sürgette az autonómia gyors életbe léptetését. Ezért a „Katolikus Tanács igyekezzék az autonómiáról szóló néptörvényt mielőbb kieszközölni, a Vallásügyi Minisztérium kezelése alatt álló katolikus vagyont kezelésre átvenni és a katolikus iskolákat a Közoktatásügyi Minisztériumtól saját hatáskörébe vonni”.Ugyanekkor Rott Nándor veszprémi megyéspüspök javasolta a Papi Tanács föloszlatását. → március 10. | Csernoch János bíboros hercegprímás a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium szétválasztását a miniszterelnökhöz intézett levelében az ezeréves hagyományok megbontásaként, a katolikusok elleni fellépésként értékelte és tiltakozott ellene. | Kihirdették az 1919:V. néptörvényt A vallásügyi és a közoktatásügyi igazgatásról. 1. §: „A vallásügyi és a közoktatásügyi igazgatás ezentúl elkülöníttetik, és a fennálló Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium helyébe önálló vallásügyi és önálló közoktatásügyi minisztérium állíttatik fel.” A köztársasági elnök kinevezte Kunfi Zsigmond tárca nélküli minisztert közoktatásügyi, Vass János tárca nélküli minisztert vallásügyi miniszterré. | A Papi Tanács Budapesten megtartotta (egyetlen) országos kongresszusát. Feladata az alapszabályok megtárgyalása és elfogadása volt. |