A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Az Országos Rabbiképző Intézet nyilatkozatot tett közzé: „A zsidó vallás független országtól és államtól, néptől és nemzettől. Vallástörvényeink szerint zsidó az, aki a zsidó hitet vallja, tekintet nélkül arra, hogy születésénél fogva mely népnek és politikai hozzátartozóságánál fogva mely nemzetnek fia...Azt vallottuk és azt valljuk, hogy a magyar zsidóság a magyar nemzet szerves része, az volt és az marad.” | A erdélyi szászok Medgyesre nagygyűlést hívtak össze, ahol kimondták csatlakozásukat Romániához. Az elfogadott határozat biztosítékot látott a román nemzetgyűlés gyulafehérvári határozataiban, melyek kezeskedtek többek között az egyház és az iskola autonómiájáért is. | Csernoch János bíboros hercegprímás Serédi Jusztinián bencés tanárt levélben szólította föl, hogy utazzék Rómába, és informálja a Szentszéket a magyarországi történésekről. | Létrejött a református Bethlen Gábor Irodalmi és Nyomdai Rt. | Megalakult az Országos Rabbitanács. | Budapest IV. kerületében megnyílt az Angolkisasszonyok Leánygimnáziuma. | Megalakult a Magyar Katolikus Nőegyesületek Országos Szövetsége. | Budapesten, a ciszterciek plébániáján megkezdte működését az első magyarországi Szent Vince Szeretetegyesület. | Csernoch János bíboros hercegprímás levélben értesítette Valfré di Bonzo bécsi nunciust, hogy a magyar kormány diplomáciai kapcsolatot akar fölvenni a Vatikánnal. Kérte a nuncius közvetítését. | Kolozsvár főterén mintegy 120 ezer magyar gyűlt össze, válaszként a gyulafehérvári román gyűlésre, hogy fogadalomszerűen jelentse ki: együtt akar maradni a magyar anyaországgal. |