A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A már 19 napja cseh katonai őrizet mellett internált gr. Batthyány Vilmos nyitrai megyéspüspököt egynapi kaszárnyafogságba vetették. | Andrej Hlinka plébános elnökletével Zsolnán, majd később Pozsonyban püspöki engedély nélkül, de a kormányhatóságok tudtával gyűléseket tartott a szlovák papság, s autonómia-szabályzatot dolgozott ki, amelyet a cseh bevonulók jóvá is hagytak. → 1919. március 3. | Budapesten a Szent István Társulat dísztermében kimondták a Keresztény Szocialista Tanítók Szakszervezetének megalakulását. (A végleges megalakulásra 1918. december 22-én került sor.) Elnöke: Moravitz Lajos elemi iskolai igazgató-tanító, főtitkára: Zibolen Endre újpesti gimnáziumi igazgató. A szakszervezet programját a Jövőnk 1919. január 1-jei száma közölte. | Zászlót bontott a Magyarországi Keresztényszocialista Párt. → 1919. augusztus 22. | Kihirdették az 1918:VIII. néptörvényt Az elemi népiskolai tanítóknak és tanítónőknek, a kisebb képesítésű gazdasági szaktanítóknak (szaktanítónőknek), továbbá az óvónőknek az állami tisztviselői osztályokba való sorolása, valamint illetmény- és nyugdíjügyi viszonyainak rendezéséről. 5. §: a nem állami tanerőkre is alkalmazandó a fizetéskiegészítési államsegély; 7. §: az iskolafenntartó illetménykiegészítő államsegélyt kérhet. | A magyar kormány megbízásából 22 protestáns egyházi férfiú Angliába utazott, hogy az egyházak nevében tájékoztassák az antantot belviszonyainkról. | A budapesti ifjúsági egyesületek létrehozták a „keresztény-keresztyén” és nemzeti egységet jelképező Piros-Fehér-Zöld Blokkot. | Az erdélyi románság Gyulafehérváron gyűlést tartott. Az elfogadott határozatok kimondták Erdély, a Maros, a Tisza és a Duna közé zárt Bánát egyesülését Romániával, az ittlakó népek teljes vallásszabadságát. | XV. Benedek pápa a Quod iam diu kezdetű enciklikájában nyilvános imára hívott fel a békekonferencia sikeréért, a keresztény igazságosság alapelvein nyugvó tartós békéért. | Novák István eperjesi görög katolikus megyéspüspök önként elhagyta egyházmegyéjét, amelyet távozása után mint teljes jogú vikárius generális Rusznák Miklós prelátuskanonok kormányzott. |