Tovább az elektronikus kiadványokra
Tovább az Eseménytárra

 

 

A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.

A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.

A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.

A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.

A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.

Báthy László nagyszombati érseki helynököt – Csernoch János bíboros hercegprímás gr. Károlyi Mihálynak írt szavai szerint „a szlovák papság hazafias magatartásának egyik legerősebb oszlopát” – a csehek letartóztatták. (1919 márciusában kiutasították.)

Csernoch János esztergomi érsek kifejtette az egyházközségi szervezkedés fő irányelveit: a híveket plébániánként kell összefogni a katolikus öntudat és összetartás fokozásával.

Valfré di Bonzo bécsi nuncius kezdeményezését tolmácsolva Csernoch János bíboros hercegprímás levélben tájékoztatta gr. Károlyi Mihályt, hogy a magyar katolikus püspöki kar őszintén örülne a Szentszékkel valódi plomáciai kapcsolatok létesítésének.

Csernoch János bíboros hercegprímásnak a bécsi nunciushoz, Valfré di Bonzóhoz küldött tájékoztatása szerint a katolikus püspöki kar azon az állásponton van, hogy a királyi főkegyúri jog nem szállhat át semmiképpen az új kormányra, de az ezzel kapcsolatos kérdések rendezésére tárgyalásokat kell kezdeni az Apostoli Szentszékkel. → 1919. február 19.

Szalay Mátyás elnök körlevélben tájékoztatta a főpásztorokat a Papi Tanács országos szervezésének megindításáról. (A főpapok ellenszenvvel fogadták a készülődést.)

Budapesten a római katolikus intézmények vezetői megbeszélést tartottak Simonyi-Semadam Sándor ügyvéd, néppárti politikus elnökletével. A tanácskozás eredményeképp megalakították a valamennyi politikai áramlatot egyesítő Országos Katolikus Tanácsot. Elnöke: gr. Apponyi Albert. Feladata a katolikus autonómia előkészítése.

Szalay Mátyás, a Papi Tanács intéző bizottságának elnöke, az erdélyi egyházmegye menekült papja, a Papi Tanács nevében memorandumot intézett a Nemzeti Tanácshoz és a kormányhoz a hercegprímás előzetes informálása nélkül. (A Papi Tanács fenntartás nélkül csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz és a Népköztársasághoz. Célja az igazságos társadalmi rend minden téren.) → 1919. január 28.

A munkácsi görög katolikus egyházmegyében a Julián-naptár szerint Szent Mihály arkangyal ünnepén visszatértek a Julián-naptár használatára, ugyanekkor az eperjesi egyházmegyében fakultatívvá tették használatát. (A hajdúdorogi egyházmegye zökkenőmentesen tért át a Gergely-naptárra.)

A katolikus püspöki kar nevében Csernoch János bíboros hercegprímás levelet intézett a kormányhoz, amelyben fölajánlotta támogatását gr. Károlyi Mihálynak és kormányának.

Az őszirózsás forradalom utáni első katolikus püspökkari konferencia tisztázta a köztársasághoz való viszonyát. (A lojalitás látszatát fenntartja, a köztársaság kikiáltásába belenyugszik.) Ugyanekkor elhatározta a katolikus autonómia gyors megvalósítását, s föltételekkel hozzájárult a Papi Tanács működéséhez.