A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A Nyitra vármegyei Szenicen más magyarokkal együtt internálták Balázsy József prépostplébánost. | A református alsópapság körében a november 2-i körlevél kapcsán támadt fölzúdulás hatására Baltazár Dezső református püspök a Nemzeti Tanács nagyválasztmányában maga is megszavazta a köztársaság kikiáltását. | Valfré di Bonzo bécsi apostoli nuncius Csernoch János bíboros hercegprímáshoz írt levelében a Vatikánnak az új magyar kormány iránti bizalmát fejezte ki. | Az erdélyi négy püspök, gr. Majláth Gusztáv Károly római katolikus, Nagy Károly református, Ferencz József unitárius és Teutsch Frigyes evangélikus püspök megbízásából Kirchknopf Gusztáv városi lelkész, Kolozsvárott tartott értekezletükön közös körlevelet adott ki: „Új világunkat építsük rá a legerősebb fundamentumra: a kölcsönös megértés és egymás megbecsülésének talapzatára.” A körlevelet Erdély minden keresztény-keresztyén templomában fölolvasták. | A pesti református egyházmegye lelkészei és a Budapesti Református Teológiai Akadémia tanárai értekezletet tartottak; a „szabad egyház szabad államban” elv alapján programot fogadtak el, amelynek megvalósítására létrehozták az Országos Református Tanácsot. | Andrej Hlinka plébános, a szlovák nemzetiségű katolikusok szellemi vezére már a cseh bevonulás előtt, egyházi érdekre való hivatkozással, szlovák nyelvű felhívásban kérte a Felvidék lelkészeit, hogy csatlakozzanak az új államalakulathoz, vagy legalábbis jóakaratú passzivitással viseltessenek vele szemben. | Csernoch János bíboros hercegprímás a Papi Tanács elnökéhez címzett levél fogalmazványában az alsópapság lázadásának minősítette a Tanács létrehozását. (A levelet nem kézbesítették.) | A kormány tanácskozásra hívta a protestáns egyházak vezetőit. Biztosította őket, hogy nem tekinti programjának az egyház és az állam szétválasztását. Ha azt a törvényhozás mégis kimondaná, a kormány törekedni fog megfelelő türelmi idő biztosítására. A protestáns vezetők ismét kérték az 1848:XX. törvénycikk végrehajtását. | Budapesten a Központi Papneveldében mintegy száz pap, zömmel fiatal segédlelkész megalakította a Papi Tanácsot, a papság érdekvédelmi szervezetét. → november 10. | Lovászy Márton vallás- és közoktatásügyi miniszter a „minisztertanács felhatalmazása alapján Kováts J.[ános] István budapesti teológiai tanárt a protestáns (református, ágostai hitvallású evangélikus és unitárius) egyházak jogos érdekeinek megvédésére irányuló intézkedések előkészítésére és foganatosítására a protestáns ügyek kormánybiztosává” nevezte ki. (A kormánybiztosi hivatal a Tanácsköztársaság első napjaiban szűnt meg, a pontos dátum nem ismert. Bizonyos, hogy Kováts március 26-án még kormánybiztosként írt alá.) |