A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A kisegyházak hívői nevében küldöttség kereste föl a Nemzeti Tanácsot és kinyilvánította hűségét. | Persián Ádám kormánybiztos és Csernoch János hercegprímás a katolikus autonómia kérdéséről tárgyalt. Csernoch bejelentette, hogy a püspöki kar tervet készít az egyházi vagyonok demokratikus kezelésére. | Prohászka Ottokár székesfehérvári megyéspüspök körlevélben jelentette be csatlakozását a Nemzeti Tanácshoz és a független, demokratikus Magyarország kormányához, földreformot és demokratizálódást sürgetett. | A református egyházkerületek püspökei és főgondnokai Budapesten értekezletet tartottak a politikai helyzet alakulásáról. Körlevélben deklarálták hűségüket a királyság intézményéhez: „A nép az erő, a korona a fék.” (A körlevelet a Református Szemle 1918. november 12-i száma közölte.) → november 16. | A Nemzeti Tanács elnöke Hock János katolikus plébános lett. | Meggyilkolták gr. Tisza István egykori miniszterelnököt, református egyházkerületi főgondnokot. | A református egyház zsinatának zárt ülésén gr. Tisza István volt miniszterelnök bejelentette a háború elvesztését. | A Szent Bazil-rend nagykáptalant (nagygyűlést) rendezett Ungváron, amelyen Papp Antal munkácsi görög katolikus püspök elnökölt. Elhatározták a rend megreformálását s azt, hogy a reform keresztülvitelére a magyarországi Jézus Társaságot kérik föl. | Mezőtúron megalakult az Absztinens Protestáns Lelkészek Egyesülete. Célja az alkoholellenes harc. Elnöke: Kováts István budapesti református teológiai tanár, alelnöke: Deák János eperjesi evangélikus teológiai tanár. | Az új katolikus lapok megjelentetésére nyilvánosan is megalakult a Központi Sajtóvállalat, a P. Bangha Béla jezsuita által szervezett részvénytársaság. (Az alakuló közgyűlés beszámolója szerint 16 ezer részvényes 61 410 részvényt jegyzett.) → 1919. november 27. |