A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A 134 200/1917. számú VKM rendelet szabályozta a községi és hitfelekezeti elemi népiskoláknál alkalmazott tanítók (tanítónők), valamint a községek, hitfelekezetek és jogi személyek által fenntartott óvodáknál alkalmazott rendes óvónők családi pótlék és államsegély ügyében követendő eljárást. (Ugyanezzel foglalkozott az 1919. február 14-i 20 000/1919. számú VKM-rendelet, mint az 1918:VIII. néptörvény végrehajtása: a nem állami elemi népiskola és óvoda fenntartója 1918. július 1-jétől köteles akkora családi pótlékot biztosítani, mint amekkora az állami tanítókat megilleti.) | XV. Benedek pápa kiadta a központi hatalmaknak kedvező, megegyezéses békére vonatkozó felhívását. | Kihirdették a IV. Károly király által június 29-én szentesített 1917:IX. törvénycikket Az 1917/18. költségvetési év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról.1917. július 1-jétől családi pótlék jár annak a magasabb képesítésű lelkésznek, akinek évi jövedelme a kongrua nélkül a 3000 koronát nem haladja meg. Kisebb képesítésű lelkész esetében évi 2200, segédlelkésznél 1000 korona volt a határ. (1000 K= 1360 pengő.) | IV. Károly király megerősítette a budapesti M. Kir. Tudományegyetem hittudományi karának új tanulmányi és szigorlati szabályzatát, amit a VKM 79 547/1917. szám alatt tett közzé. | A Huszadik Század szerkesztősége közreadta azt a kérdőívet, amelynek első kérdése úgy hangzott: van-e Magyarországon zsidókérdés, s ha igen, miben látja annak lényegét? | A görögkeleti (ortodox) szerb egyházi-nemzeti alapok és javak igazgatóságának Karlócán tartott ülésén szabályzatot fogalmaztak meg metropóliai járulék rendszeresítésére. → 1918. március 6. | IV. Károly király megerősítette, a VKM 72 413/1917. szám alatt július 14-én közzétette a Debreceni M. Kir. Tudományegyetem Református Hittudományi Karon tartandó doktori szigorlatok és az ott szerezhető tudományos fokozatok szabályzatát. | XV. Benedek pápa a Providentissima Mater kezdetű konstitúciójával kihirdette a Kánonjogi Törvénykönyvet, a Corpus Iuris Canonicit. → 1918. május 19. | Az igazságügy-, valamint a kultuszminiszter 69 089/1917. V. M. számú rendelete kiegészítette az 1883. április 10-i, „a királyi adományozás alá eső egyházi javadalom törzsvagyonának a javadalmat élvező római és görög katolikus főpap elhalálozásakor szükséges elkülönítése és azzal kapcsolatos kérdésekre vonatkozó” 13 249/ 1917. I. M. számú rendeletet. | IV. Károly király fogadta a magyar zsidóság küldöttségét. Tagjai: Mezei Mór, Mezey Ferenc az Izraeliták Országos Irodája elnöke és elnökhelyettese, Freund József Óbecséről, Nemes Zsigmond aradi országgyűlési képviselő, Wohl Rumi Adolf losonci községkerületi elöljáró, Neumann Ede Nagykanizsáról, az Országos Rabbiegyesület elnöke, Adler Lajos, Ster József és Szabolcsi Lajos, a főváros területén fennálló hitközségek elnökei, Diamant Samu nagyszombati, Lóránt Lipót pécsi hitközségi elnökök, valamennyien a status quo ante hitközségek képviselői. (Az ortodoxok nem képviseltették magukat.) |