A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  A katolikus püspöki kar konferenciája ismét foglalkozott az autonómia mozgalommal, megvitatta azokat a módozatokat, amelyek szerint az autonómiát hátráltató akadályok elháríthatóak volnának. (Az ügy most Róma ellenzésén bukott meg.) → december 21. | Sándor János belügyminiszter 113 931/1916. számú körrendeletében engedélyezte, hogy a lelkészek betekinthessenek az állami anyakönyvekbe. | IV. Károly király engedélyezte, hogy az Országos Rabbiképző Intézet a Ferenc József Országos Rabbiképző Intézet nevet viselhesse. (A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1917. február 16-i 15 453/1917/II. számú határozata közölte az Izraeliták Országos Irodájával.) | Elhunyt Kornya Mihály nagyszalontai baptista úttörő missziómunkás. | Megjelent Pehm József zalaegerszegi állami főgimnáziumi hittanár Az édesanya, a vallás, társadalmi kérdés és költészet tükrében című kétkötetes műve. Még ugyanebben az évben 2., 1942-ben 3. bővített kiadásban jelent meg. (1942-ben a szerző neve: Mindszenty-Pehm József, a mű címe: Az édesanya.) | Csernoch János hercegprímás Budapesten Lipótmezőn és Budán, Szent Imre-városban lelkészséget szervezett. Utóbbit a ciszterek vezetésére bízta. | Pécsett a Miasszonyunkról nevezett női rend Szent Erzsébet Leánygimnáziumot alapított. | Budapest székhellyel a piaristák egyesítették a kolozsvári és a budapesti Kalazantinumot. | IV. Károlyt Csernoch János hercegprímás, esztergomi érsek magyar királlyá koronázta a budavári Mátyás-templomban. | Az izraelita (kongresszusi) felekezet vezetői az Országos Rabbiképző Intézetben tartott gyűlésükön elhatározták az I. Ferenc József Alap létrehozását. Célja: internátusok létesítése és fenntartása. |