A történeti kutatás egyik alapvető célja az események-folyamatok kezdetének, időtartamának pontos meghatározása. Ezt végzi a „kronológia” – időtan – mint a történettudomány egyik segédtudománya. Legyen szó emberi vagy természeti történelemről.
A „kronológia” ugyanakkor történetírói műfaj: a történések előadása szigorú időrendben. Ilyen értelemben a kronológiát a történelmi ábrázolás egyik műfajának tekintjük. A mi értelmezésünk szerint közli a történés pontos idejét, helyét és azt, hogy „akkor”, „ott” mi történt.
A Történelmi Tár segíteni szeretné a történések időbeli pontos meghatározásának újrabecsülését. Ezért is az Eseménytár közöl részben e-könyveket – tematikus kronológiai feldolgozásokat – és emellett kísérletet tesz a „vég nélküli” magyar történelmi kronológia létrehozására. (Kihasználva a digitális közlés és szerkesztés nyújtotta lehetőségeket.) Vég nélküli e kronológia, mert a szerkesztőség folyamatosan javítja-bővíti tényanyagát. Merthogy tisztában vagyunk azzal: mégoly biztosnak tűnő állításainkat is folyamatosan újra kell vizsgálnunk, okadatolását ki kell egészítenünk. Vég nélküli, mert az Időtár a magyar nemzet történelmének példáján megkísérli bemutatni: miként lehet a földi élet teljességét a történések időrendjével megragadni. Az Eseménytár szerkesztésében kiemelten számítunk kollégáink közreműködésére, javaslatokra, helyesbítésekre, kiegészítésekre.
A Magyar Történeti Kronológia támaszkodik hazai szakirodalom egészére. Összeállításának és szerkesztésének elveit a 2003-ban a História folyóiratban közzétett szerkesztői koncepció határozta meg. (Ezt alább közöljük.) A szerkesztői koncepcióban célul kitűzött, tematikájában „totális kronológiát” a rendszeres kiegészítések során, folyamatosan kívánjuk elérni.
A Magyar történeti kronológia összeállítója és szerkesztője Glatz Ferenc, olvasószerkesztője Burucs Kornélia, Pótó János. A szerkesztőbizottság: Csorba László, Gecsényi Lajos, Makk Ferenc, Molnár Antal, Pók Attila, Soós István, Szász Zoltán, Székely György, Tringli István, Zsoldos Attila. Szerzőit az adott fejezetek tartalomjegyzékénél közöljük.
 |  Budapesten megnyílt a Magyar Zsidó Múzeum. | A Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztálya a Szent István Akadémia nevet vette fel. Elnöke Giesswein Sándor, titkára Reiner János. | Breyer István prímási irodaigazgató lett a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának főnöke miniszteri tanácsosként. (1917-ben kanonok, 1922-ben helyettes államtitkár lett. Hivatalától 1928-ban vált meg, nyugalomba vonult. Ezt követően 1929-ben trisipai c. püspökké, esztergomi segédpüspökké nevezték ki.) → 1928. szeptember 12. | Miklósy István, a hajdúdorogi görög katolikus egyházmegye püspökének előterjesztésére I. Ferenc József király az egyházmegyében öt főesperesi kerületet állított fel. | Budapesten megjelent A Szív című hitbuzgalmi hetilap. Első számából 9000 példány fogyott. | Balatonfüreden elhunyt Vaszary Kolos Ferenc bíboros, aki 1885–1891 között pannonhalmi főapát, 1891-től 1912-ig, lemondásáig esztergomi érsek, hercegprímás volt. | Károly trónörökös felesége, Zita kíséretében látogatást tett Csernoch János hercegprímásnál Esztergomban. | A Magyar Evangéliumi Keresztyén Diákszövetség nyári konferenciáján részt vett a pápai bencés gimnázium akkori tanára, Kelemen Krizosztom bencés szerzetes, a későbbi pannonhalmi főapát is. | Nicolaus J. Camilli, az első jászvásári püspök válaszolt a lujzikalugeri hívek kérésére, akik szerették volna, hogy templomukban magyar ének és prédikáció legyen: „Oláhországban a nép nyelve az oláh nyelv, és más nem is lehet. Nemzete elleni jogtalanság, személye elleni szégyen lenne, ha egy oláh állampolgár, az ő országában egy idegen nyelven akarna beszélni, például magyarul.” | Budapesten megindult a Keresztény Nő című lap, a Szociális Missziótársulat hivatalos közlönye. |